Noro  értékelése


>!
Noro 
Csaba Tamás – Borus Hella (szerk.): Karr-Khazad kapui

Ez a törpékről szóló válogatás talán a DV legjobb magusos novelláskötete. Mind a négy szerző jó érzékkel nyúlt a témához, és az sem mellékes, hogy Ynev törpéihez nagyon jól illik az a borongós, sötét hangulat, amely szinte elválaszthatatlan része a Magus-irodalomnak. spoiler

A kötet gerincét két kisregény adja, egy Chapman, egy pedig Boomen tollából. Mindkettő nagy történelmi perspektívákat vázol fel, valamint súlyos titkokat árul el a törpenép sorsáról. A három rövidebb írás pedig a fajra jellemző mentalitást és világnézetet mutatja be.

Wayne Chapman: Zászlók hulltán, bálványok dőltekor c. története a múltba enged betekintést. Vénséges hőse a törpék Ynevre érkezéséről, valamint a legutóbbi zászlóháború közvetlen előzményeiről mesél. Információkban sűrű, összpontosítást igénylő írásról van szó, amely azonban meghálálja a rá fordított figyelmet. Én ugyan személy szerint egy kissé túlzónak éreztem a honfoglalás eseményeinek a léptékét (a bórogi flotta eszerint évtizedekig hajózott a térképen elég kicsinek tűnő északi tengeren), de a leírás mindenképpen nagyon hatásos. A régmúlt és a jelen eseményeinek összekapcsolása pedig vitán felül profi munka.

Jan van den Boomen: Kadal kedve szerint c. novellája már tíz éve sem volt friss darab. Kb. a Summarium megjelenése idején publikálták először, és benne jelentek meg talán elsőként az Ynev 2.0 szerinti törpék és orkok. Közülük szerintem az utóbbiak sikerültek igazán érdekesre: számomra a történet igazi hőse az ork vezér, aki magasabb rangra akarja emelni a nemzetségét, de eközben sem feledkezik meg népe durva becsületkódexéről.

John J. Sherwood: Rőtszakáll és Jámbor Attila: Holtak alatt, élők felett c. írásai egyaránt a törpék néha önálló életre kelő tudatalattijáról, a „homálytestvérről” szólnak. A két feldolgozás azonban nem is különbözhetne jobban. Az egyikben a főhős már rég a sötét oldalon áll, de még küzd magával, hogy jóvá tegye a bűneit, a másikban pedig egy ifjú törpe életében először kerül olyan helyzetbe, amelyben lelkének rosszabbik fele megkísérti.

Végül Jan van den Boomen: Karr-Khazad kapui c. kisregénye a közeljövőbe vezeti az olvasót. (A szerzőtől nem szokatlan, hogy 40-50 évvel más írók előtt jár, hiszen a Morgena-ciklus is már a következő évszázad derekán játszódik.) Ebben a történetben a törpék országa a korszakot lezáró változásokra készül: a Fekete Hold visszatérésére és az utolsó zászlóháborúra. Az eseményeket felváltva látjuk a barlangváros mélyére látogató hadvezér, és a felszínen mindennapi életét felszámolni kénytelen, egyszerű kovács szemén keresztül. Az egész elbeszélés remekül adja át annak a bizonyos közelgő káoszkornak a hangulatát, amelyre a Magus-irodalomban általában csak célozgatni szoktak.

(A 90 oldalra rúgó függelék szövege majdnem teljesen azonos a Summarium törpékről szóló részével. Ezt mondjuk 16 évvel az írás első megjelenése után megértem, de azért nem örülök neki.)


Csaba Tamás – Borus Hella (szerk.): Karr-Khazad kapui

Csaba Tamás – Borus Hella (szerk.): Karr-Khazad kapui

Az idő kereke egyre előrébb gördül: beköszönt Yneven a hetedkor alkonya, és küszöbön áll egy új, talán minden eddiginél sötétebb korszak. Amit ez idáig csak a bölcsek és látnokok legnagyobbjai sejtettek, az bárki által észlelhető valósággá válik: közelít az égen a harmadik hold, és feketesége rémisztő jövőt ígér a halandóknak. Az értelemmel bíró lények mind menedéket keresnek a vész elől; nincs ez másképp a Kőatya fiai, a törpék esetében sem, míg megálljt nem parancsol nekik egy majd’ mindennél erősebb törvény – a becsület szava.

Antológiánkban a kőfiak hegyek és lelkek mélyén zajló küzdelmét villantjuk fel.

Hirdetés