VERDI értékelése


>!
VERDI
Thomas Mann: Doktor Faustus

Thomas Mann: Doktor Faustus Adrian Leverkühn német zeneszerző élete, egy barátja által elmesélve

Itt ülök és az egész szellemem, testem, a székbe nyom, de igazából ettől a könyvtől nem tudok felállni.

Magával ragad, felemel majd az igazságok kimondásával az életszagú világ repedezett talajára dob.
Ez a könyv hihetetlen. Nem engedett el ez a könyv még most sem, pedig már pár órával ezelőtt megváltam tőle.
A képsorok és az emberek csak úgy cikáznak a fejemben. A történet eleje szórakoztatva éltet, a vége kegyetlenül maga alá édesget, és éget.
Németország története ez a könyv, hogy mi lesz vele, azután ami után ezt művelte azokkal az emberekkel. Fog e még érni Európának valamit Németország a két világháború miatt, és után?
Mit ér Ő, Mann, aki ír, és érvel azért, hogy ne nézzék hulladék embernek, Őt és a népét. Ő tette? Nem. De a népe fél. A hatalom nem.

Egy zenei élettörténet az egész. Adrián zenész életét írja le Sereus barátja.

Adrián paktumot köt az ördöggel és világhírű zenész lesz. A zenész élete hajaz a nagy német vezető életével, mintha Hitler is feláldozott volna az ördögnek mindent, de az Ördög erre a kegyetlenségre is tudott nemet mondani.

Nézelődöm és az igazság és az egész regény életfelfogása, a tudásra való felhívás szeretetének kimutatása, aminek az énekeit hallom, hallottam mikor olvastam ezt a könyvet, amit soha nem fogok elfelejteni.
Kevés könyv van, ami ennyire hatott rám.
Ha létezik egy olyan polc, ami a világmindensége tesz össze az életről, a tudásról szólóan, ez a könyv ott van.
Az eleje olyan, mint maga az élet, a vége mint maga Mann.
Ebben nem a zeneszerzőt ismerjük meg, hanem az Írót Mannt. Az Ő zsenialitását, az Ő élni akarását, az Ő egész szellemének, az élet oltárán való feláldozását.

Az első rész zenével, tudománnyal, hittel felvértezett rész, azután az utolsó 150-200 oldal a sötét rész, az igazán tökéletlen emberi természet lélekrajza. A sötét és megbetegedett világé, a tetteké, amelyeké az emberek tettén keresztül, a kegyetlenkedéseken át, átélünk, de látni nem akarjuk Őket.
Harcolunk olyan eszményekért, amelyek a gyűlöletet szítják, mert valahol senkit nem fogadnak el, és elfordulunk azoktól is, akik közeledni próbálnak jó szándékkal, de ellökjük magunktól őket, mert nem akarjuk, hogy megsebezzen még jobban az élet.

A könyv vége, a megörült Adrián, a tragédiák utáni szellemi életét mutatja be, és az összeomlása után lelkiben megtisztult, és testileg elmúlt, talán el is felejtődött embert, de mint ahogy az óriási szellem kapcsolódik az élethez, úgy marad meg a zene, és úgy felejtődik el maga az ember. De a zene az emléke, örökre az emberek lelkében marad meg, akármit is tett, és akármilyen is volt Ő.

A „megörült rész” megint hajaz, Hitlerre mutat, Ő is megőrült, és olyan dolgokat mond vagy tett……….

Nem húzom tovább, mert nagyon a hatása alatt vagyok, és nem akarok marhaságokat írni, de le kell, le kellet írnom, ha megengeditek, amit fent leírtam.
Viktor Mann öten voltunk könyvében van egy rész amit ennek a könyv hatása alatt írt. Ott is nagyon szép gondolatok vannak, benne, de Ő mint Német, Én mint olvasó, megértő rajongó olvastam, és olvasom, és olvastat a könyv, engem, és Én Őt.

Ebből a könyvből idézni? Nehéz.
Mann még mindig tanulni, és tanítani akar, de ezt nagyon okosan, és egyedüli profizmussal csinálja, de………………………

Azt hallottam egy órámon kérdésként, hogy ki fog olvasni Thomas Mannt 2060-ban, amit maga Lator László is feltette a Lyukasórában.
Nos mivel 2070 első felében tervezem az elvonulásomat, jelentkezem, Mesterem itt vagyok,
Én igen,
Itt vagyok ……………………………………………………………………………………………………………

23 hozzászólás

Thomas Mann: Doktor Faustus

Thomas Mann: Doktor Faustus

"Mintegy negyven esztendővel a regény írásának kezdete előtt, a Tonio Kröger idején jegyezte fel először, hogy foglalkoztatja a szifiliszes művész alakja, aki, mint Doktor Faust, szerződött az ördöggel; a szifiliszes fertőzés mámorító, zseniális művekre, inspiráló erőként hat, amíg a művészt el nem viszi az ördög, a paralízis. Már ebből a néhány sorból látható, hogy a német irodalomban oly nagy szerepet játszó Faust-téma milyen végletesen tragikussá formálódik Mann-nál jelentkezésének első pillanatától. A XVI. századi Faust-népkönyv, amint Engels írja, nem több, mint az elme hívságai ellen jámborságra intő boszorkányhistória. A felvilágosult Lessing Faust-vázlatában a csillapíthatatlan emberi tudásszomj jelenik meg; Goethénél a hasznos munka eszméjének képviselőjeként hagyjuk el a költemény második részének végén Faustot…
A kora regényét író, a német és a művész lét problémavilágát a fertőzés, a betegség jelképességébe oldó Mann hőse, Adrian Leverkühn a Goethe Faustjáéval éppen ellentétes utat jár meg; a világból a legszörnyűbb magányba zuhan, művészete pedig a nihil örvényének, reménytelenségének, embertelen, jéghideg közönyének kifejezője…
A modern zenéről…sok szó esik ebben a regényben. De… a zene voltaképpen csak mint a német polgárság hanyatlásának, bűnössé válásának egyik áttételesen jellemző motívuma, tünete jut megfelelő szerephez. A zene és egy muzsikus életútja a korral s a németséggel kapcsolatos mondandóit hordozó jelképrendszer forrása lett ebben a regényben."

Hirdetés