eme P értékelése


>!
eme P
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Remekbe szabott kis történet a tökéletes főkomornyiknak készülő Mr. Stevensről, aki a szent ügy érdekében kész mindenről lemondani, akár önmaga életéről is, hagyva azt szép lassan elvonulni maga mellett. A világot csak lexikonokból, útikönyvekből és folyóiratokból ismerő komornyik visszaemlékezése azokat az időket idézi, mikor még volt kinek szolgálni, mikor közel lehetett lenni a világ, az emberiség sorsát irányító hatalmasságokhoz, amikor nem kellett gondolkodni, élni, érezni, csak végrehajtani, szolgálni. Az önmagát minduntalan korrigáló, választékos, modoros nyelvezet, a minden részletre, eshetőségre kiterjedő figyelem és pontosság mintha a jelen helyzet kialakulásának bonyolult mechanizmusait próbálná rendszerbe foglalni, komornyikhoz illő pedáns rendbe rakni. Csakhogy az önmaga személyiségét, az önálló gondolkodást feladó, visszafojtó Mr. Stevensnek nehezére esik ez a feladat, egyrészt bonyolultsága miatt, másrészt, mert elszokott az efféle műveletektől. Lassan, fel-felvillanó képekből, egy-egy emlékezetébe visszatérő gesztusból, szóból, jelenetből áll össze elrontott életének mozaikképe. A visszapergetett élet képe nem csak az elszalasztott szerelem, a családtagokkal való érzelmi kapcsolat tudatos kizárása, az énnek a személyes sors szintjén való elfojtása miatt sivár és életidegen, hanem a Mr. Stevens által értelmezett komornyikideál miatt is. A komornyik gondolkodása azok magatartását is példázza, akik az „emberiség javáért és üdvéért” dolgozó és harcoló urak és főnökök kritikátlan, feltétlen szolgálatába álltak. Az ideális gazda nagy fontosságú ügyeket intéz az emberiség szolgálatában, a komornyik feladata: gondoskodni a jó kiszolgálásról, feltétlen bizalom a gazda iránt, óhajainak teljesítése. A komornyik ugyanakkor nem részese a nagy tetteknek, a komornyik nem felel gazdája tetteiért, nem szégyenkezik miattuk, nem mutat megbánást – ő csak végrehajtja a parancsot és az önpusztításig fegyelmezett marad. Nem nehéz felismerni Mr. Stevensben a II. vh.-ba belebonyolodott, önmegtagadó, gondolkodásmentes milliók típusát.
A komornyik visszaemlékezése, a néha visszarettentő emlékek előtti megtorpanása, útra indulása, élni próbálása és az elvesztegetett idő, élet visszaszerzésének lehetetlensége nemcsak az egyes ember, hanem egy pár nemzedék elé tartott tükör is, felszólítás az önvizsgálatra, ugyanakkor a tettek, döntések visszafordíthatatlanságának tudatosítása.

19 hozzászólás

Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Kazuo Ishiguro Japánban született 1954-ben, de hatéves kora óta Angliában él, és angolul írja nagy sikerű, díjnyertes regényeit. A legangolabbul talán éppen ezt a harmadikat írta. Képzeljünk el egy ősi angol kastélyt, benne egy angol lordot és egy nagyszámú személyzet élén egy főkomornyikot. Mr. Stevevenst, akinek életet az egyetlen becsvágya irányítja, hogy tökéletes, sőt „nagy” főkomornyik legyen. És ehhez a jelek szerint nem is kínálkozhatnék kedvezőbb terep Darlington Hallnál, ahol titkos összejöveteleken egész Európa sorsára kiható tárgyalások folynak, és zavartalan lebonyolításuk, sőt valamelyest talán még a sikerük is a főkomornyikon múlik…. azazhogy múlott valaha, a két háború közt. A lord azóta meghalt, és az új, amerikai tulajdonos a kastéllyal együtt, mint ódon, patinás tartozékát, megvette Mr. Stevenst is. A személyzet azonban négy főre apadt, és ez nagy gondot okoz a tökélyre törő főkomornyiknak. Talán ha visszajönne a régi házvezetőnő… Ennek érdekében – életében először – hosszabb útra indul, s miközben emlékezetében végigpörgeti a múlt fényes lapjait, készül a találkozásra – de hogy kivel és mivel fog találkozni, azt mi hamarabb és jobban sejtjük, mint ő maga, aminthogy a régi szép napok fénye is különös színváltozáson megy keresztül, ahogyan az emlékek követik egymást.

Hirdetés