sssajt értékelése


>!
sssajt
Marcello D'Orta: Én, reméljük, megúszom

Hát az úgy volt, hogy a minap megzsarolt az ember. Már nem is tudom, hogy mivel, de cserébe azt ígérte, miután bevackolódtunk az ágyba, olvas nekem mesét. Lázasan kerestem a könyvet, hogy mégis mit olvasson… Aztán hát ez lett.
Az első dolgozatot bírta csak fölolvasni. Szerintem élete leghosszabb másfél oldala volt. Annyira, de annyira röhögött, hogy én már nem csak a könyvtől, hanem a csukladozva olvasástól, a visítástól, a sírástól is vinnyogva röhögtem. Patakokban folyt a könnyünk. A vége az lett, hogy belefájdult a feje a röhögésbe. Azóta nem mer olvasni nekem…


Marcello D'Orta: Én, reméljük, megúszom

Marcello D'Orta: Én, reméljük, megúszom

A kisdiáknak vannak gondolatai. Mindenféle gondolatai, okosak meg képtelenek. A maga kis világában többnyire a helyükön vannak. A kisdiáknak van szeme. Úgy lát vele, ahogy neki kell. Füle is van, azt hallja vele, amire szüksége van. De mi történik, ha gondolkodása, látása, hallása kénytelen a felnőttek világához igazodni? Egyszerre minden kisiklik, eltorzul, kilódul a helyéből. A kisdiákkal az iskolában dolgozatot íratnak. A dolgozat címe a felnőttek eszéhez igazodik. A kisdiák meg mondja a magáét. Próbálja összecsirizelni törmelékismereteit. Nem azt mondja, amit kell, hanem, amit tud. A nagyok világa meg a kicsik világa egymásba tolakszik. S ez ellenállhatatlanul humoros. Karinthy tudta ezt: zseniális hamisítványt írt a Tanár úr kérem-ben. Ebben a könyvben igazi dolgozatok vannak. Nápoly környéki gyerekek írták. Náluk különbet Karinthy se tudott. De kificamodott mondataik, kancsal látásuk, meghökkentő igazmondásuk nemcsak viharos jókedvre derítik az olvasót. Be kell látnia, az együgyű fejekben valami romlatlan bölcsesség is fészkel.