Tíci SP értékelése


>!
Tíci SP
Kavabata Jaszunari: Kiotói szerelmesek

A hévizi antikvárium polcáról kapta le Gedi, és a kezembe nyomta, hogy: „Nesze, japán. Nem kell?” Aztán csak a fülszövegből jöttünk rá, hogy hiszen Nobel-díjas is.
A történet egyébként lassú sodrású, akár pár mondatban el lehetne mesélni. Végig azt éreztem, hogy nem is az a fontos, hanem inkább a hangulata. Az, ahogy tavasztól őszig bemutatja egy fiatal lány életét a régi fővárosban, aki nincs tisztával önmagával, a származásával és érzéseivel. És ez a hangulat, amit kaptam pedig igazán egyedi volt: a sok-sok japán ünnep, az obi és kimonó minták, a cédrusfák és minden…
Egyszer elolvasnám eredetibe (hehe, jó vicc), vagy legalább olyan újrafordításba, ami az eredeti alapján készült, mivel ezt a német fordítás alapján csinálták. Ezért is tartottam tőle, mégis kellemesen csalódtam. Szeretnék még olvasni az írótól.

2 hozzászólás

Kavabata Jaszunari: Kiotói szerelmesek

Kavabata Jaszunari: Kiotói szerelmesek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Virágzó cseresznyefák, parkok, ősi szentélyek, színpompás ünnepek egy modern, fejlődő japán nagyvárosban, amely a századok megszentelte hagyományoknak sem akar hátat fordítani – ebben a keretben bomlik ki a nagylány korban egymásra talált két ikertestvér, Csieko és Naeko megindító története. Egyikük famunkások között, a másik jómódú kereskedő házában nevelkedett, de a feltámadó testvéri szeretet ledönti a társadalmi gátakat. A két melegszívű, kedves leány élete egyaránt kiteljesedik, és mindkettő megtalálja a hozzáillő, odaadóan szerető férfitársat is.
Az 1899-ben született, Nobel-díjas japán író finoman szőtt, különös ritmusú regénye egy számunkra szokatlan világba vezet el, mely áhítatos szépségkultuszával, rejtőző, de mély érzéseivel és a mindennapokat átszövő költőiségével végül meghitt ismerősünkké válik.

Hirdetés