Sceurpien I értékelése


>!
Sceurpien I
Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Az Anita Blake sorozat hiába van tele stílushibával, és hiába egy idegesítően és túlzón logikátlan feminista és mégsem feminista hölgyemény a címszereplője, mégis egy fontos mérföldkő a vámpírirodalomban. Szerintem nagyjából itt kezdődött el a rendes kommerszializálódás, ami egyfelől negatívum, másrészt pedig a komplett vámpír-világok fejlődését meg lehet ismerni ezen az egy sorozaton. Az első néhány rész a kérdésekről szól, hogy most mi legyen, mennyire szabad megközelíteni őket, majd egyre inkább kialakul az a fajta szerelmi tárgyként kezelése a vámpíroknak (és egyéb természetfeletti lényeknek), amit utána mindenki átvett, és lett belőle Tvájlájt és társai.

Pasiként (akármennyire is nőies ízlésem van), furcsa bevallani, hogy az egyik kedvenc sorozatom ez, pláne az utolsó kötetek (ne álltassuk magunkat, a sorozat komplett második fele) miatt, de én valamiért azokban is megláttam azt, ami nekem tetszik, és ez leginkább két dolog. Az első az a logikusan felépített univerzum. Az a helyzet, ahol éppen csak most kezdődött meg ennek az értelmen túli világnak a megismerése, ahol még nincs mindenre magyarázat, és pláne arra nem, amit mi magunk találunk ki, de ami logikus működésű (lásd a likantrópia-fertőzés), arra az orvostudomány elég gyorsan meg is találta a logikus működést, jelen példában a vírust. De azt, hogy pontosan hogyan is érzi Anita a halottakat, ami ráadásul azért is különleges, mert ő nem is csak egyszerű halottkeltő, azt egyszerűen nem lehet tudományosan megfogalmazni, ahogy rengeteg más, véletlenszerű esetet sem, amikor az elvileg sokat látott szereplők is csak annyit mondanak, hogy „gőzöm sincs”. A másik ilyen pedig, hogy én képes vagyok együtt érezni Anitával, és már az első pár kötetben tudat alatt eljutottam arra a pontra vele kapcsolatban, hogy a haragja volt az, amivel képes volt az én étvágyamat is táplálni. Imádtam mindig, amikor leb@szott egy akármilyen rendőrt, aki csesztette, vagy bármikor, amikor azt a jóleső kielégülést érezte, hogy most kiadhatta magából a szükséges feszültséget. Amikor a sokezredik kötetben valaki felhívja a figyelmét, hogy talán neki a harag-e az igazi tápanyaga, mármint még mindenféle más előttről, szinte meg sem lepődtünk. És őszinte leszek, ha valakit idegesít, hogy néha túl logikátlanul csinálja, mert elkezd ordítani, és felelőtlenül viselkedni már az első kötetekben is… mindez csak egy tökéletes megalapozása annak, ami majd a sorozat vége felé egy nyilvánvaló tény, csak észre sem vesszük.

2 hozzászólás

Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Anita Blake, nekromanta és vámpírhóhér a világ előtt, szukkubus és vérpán a barátai és szeretői körében, most jó barátként kerül nehéz helyzetbe. Egyik legjobb barátja és egyben szeretője, Jason apja haldoklik. Anita elkíséri hát szülővárosába, hogy örökre elköszönhessen a goromba szülőjétől, aki mintha soha nem olyan fiúra vágyott volna, mint Jason. És ha a családi béke felélesztése nem lenne elég nehéz feladat, kiderül, hogy Asheville nagy szülötte, az elnökjelölt-várományos kormányzó is éppen most utazott haza családjával, hogy itt ülje meg fia lakodalmát, aki a megtévesztésig hasonlít Jasonre. Sajnos, Keith Summerland nem éppen minta-vőlegény, és nemcsak a sajtó érdeklődik minden lépése iránt. Lehet, hogy az élet ismétli önmagát, és Jason megint hasonmás/unokatestvére és volt iskolatársa miatt kerül bajba? És vajon ki vagy mi ébresztette fel Anitában a vértigriseket? Csak annyi biztos, hogy néha még a legnagyobb ellenségünknek is hasznát vehetjük.

Hirdetés