ser22 értékelése


Ez a könyv egy nagyon érdekes fantasy, ahol az egyik központi elem, a kábítószer. Sámánok használják, akikből már alig maradt pár ember. De a hétköznapi emberek életében is egyre inkább eluralkodik, akár csak a mi valós világunkban.
A történet egy lányról szól, egy hadi árváról, aki nem ismeri származását. Otthon lenézik, rosszul bánnak vele. Hogy elkerülje a kényszerházasságot, leteszi a nagy vizsgát és felvételt nyer az egyik legjobb katonai Akadémiára, a Szinegardba. Ám gyakorlatilag itt is ugyanaz vár rá, mint otthon. A sok nemes gyerek között kívülálló a vidéki származása miatt. Itt nemcsak a hadászatról tanul, de megismerkedik a a hiedelemvilággal, mítoszokkal, istenségekkel. Megismeri származását, aminek egy cseppet sem örül.
A könyv másik része már egy nagy háború kibontakozása. Tele kegyetlenséggel, brutalitással ( itt már engem kicsit a Trónok harcára emlékeztetett, bevallom töredelmesen a durvább részeket csak úgy átlapoztam). A drog használat és függőség itt még nagyobb szerepet. Megismerkedünk egy olyan nép utolsó tagjaival, akiket kegyetlen mód, igazságtalanul mészároltak le és egy külföldi ellenséggel, akik ugyanezt tennék. Megismerjük, milyen csábító egy mindenek felett álló hatalom megszerzése, ami akár az egész világot romba döntheti és, hogy egy rossz döntésnek milyen végzetes következményei vannak.
Egy nagyon lendületes könyv, tele izgalommal, kegyetlenséggel és a léttel, hogy milyen rombolásra képes az emberben a drog és egy végtelen hatalom rendellenes használata.
R. F. Kuang: Mákháború 83%
Nikant elárasztja az ópium, amelyet a Mugeni Föderáció juttatott el a birodalom partjaihoz. A drog folyton emlékeztet a velük folytatott háborúra, amelynek csak a trifektaként elhíresült három hős – a Nőstényvipera, a Sárkánycsászár és a Kapuőr – tudott véget vetni. Ezen legendás lények mindegyike istenszerű hatalommal bírt, ők egyesítették a birodalom hadurait a Föderációval szemben. Azóta viszont évtizedek teltek el, és a trifekta felbomlott: a Sárkánycsászár meghalt, a Kapuőr eltűnt, egyedül a Nőstényvipera ül a trónon. Béke uralkodik, de az ópiumtól nem sikerült megszabadulni.
Amikor Zsin kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; Zsin nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga Zsin is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy Zsin Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt.
Közben a keskeny tengeren túl ismét mozgolódik a Mugeni Föderáció, az újabb háborúhoz már csak egy szikra kell… és lehet, hogy egyedül Zsin mentheti meg az országa népét. A lány ugyanis a Szinegardban rájön, hogy halálos, földöntúli erővel bír, tehetsége van a sámánizmus szinte mitikus művészetéhez. Pszichoaktív szerek és egy látszólag eszement tanár segítségével próbálja feltárni képessége mélységeit, és közben megtanulja, hogy a rég halottnak hitt istenek nagyon is élnek, ráadásul a hatalmuk uralása nemcsak az emberi mivoltát veszélyezteti, de egy teljes nemzet elpusztításával fenyeget.