Kiskakukk értékelése


Kiskakukk>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: War of the Twins

Mire jó a hatalom, ha közben végtelenül magányos és boldogtalan maradsz?

A kedvenc részem a trilógiából.

Időutazási paradoxonok a maximumon járatva, monumentális és csavaros történet, iszonyatosan sötét hangulat, fanatizmus, érzelmi hullámvasút, a három főszereplő pedig annyira jól van megírva, hogy szinte lelépnek a papírról…

Nagyon komoly karakterfejlődésen ment át mindenki, és csak az egyikük jó irányba…és az nem a papnő.

Az a kor, ahova az elején megérkezik Raistlin, Caramon és Crysania, borzalmas…ezt remekül érzékelteti a könyv. A toronyban eltöltött első néhány fejezet is hátborzongató, de mikor 'hőseink' kilépnek a külvilágba, akkor kezdődik az igazi korrajz…
Zseniális húzás volt, hogy míg Raistlin fekete mágiájától csak egyszerűen féltek az emberek, addig Crysania gyógyító erejében boszorkányságot láttak.

CARAMON rengeteget változott a trilógia kezdete óta, de még az előző könyv vége óta is. Itt már nem az a könnyen megvezethető, sokszor végtelenül ostoba mamlasz, akinek a krónikákban megismertük. Lassan jár az esze? Néha még igen. Még mindig szemellenző van rajta, ha Raistlinra néz? NEM! Konkrétan odáig jutottunk, hogy többször dührohamában majdnem kardélre hányja az ikertestvérét, de mivel Caramon eredendően egy jólelkű, optimista fickó, ez végül mindig csak 'majdnem' marad. Caramon egyenrangú fél lett Raistlin és Crysania mellett, ERKÖLCSILEG pedig magasan felettük áll. Csak egyetlen résznél húztam fel megint a szemöldököm, ami szerintem csúnya dolog volt tőle: spoiler Viszont ez eltörpül amellett, amiket a papnő és a mágus alakított…
RAISTLIN szellemileg még mindig egy totálisan másik dimenzióban jár és a hisztikirálynőnek kijáró koronát is nyugodtan felteheti az elvetemült, csuklyás fejére. Viszont itt már nem az a megingathatatlan, manipulatív rohadék, aki az első részben. Itt már egy zavarodott, önmagában kételkedő rohadék, aki viszont még mindig túl arrogáns ahhoz, hogy észrevegye, hogy ha tartja magát a beteg, megalomániás tervéhez, akkor mindenképp a vesztébe rohan. spoiler Pedig ott van az orra előtt a megoldás… spoiler
Crysania ebben a részben már kritizálja a korábbi viselkedését és világnézetét. Mit is mondhatnék, ez baromi szimpatikus húzás volt. Rájött, mennyire gőgös és érzéketlen volt korábban. Aztán elment a kis hittérítő körútjára, ami spoiler. És ott olyan önkritikus szöveget nyomat, hogy azt mondja az ember, ez az, igen, végre megjött az esze. Végre tisztán lát! És basszus nem. Azt mondja, tudja miért bukott el a papkirály: a büszkesége miatt. Erre mit csinál Crysania? spoiler (Ugye nem kell részleteznem, mi hibádzik itt?)

Ami a legjobban tetszett, hogy MINDHÁRMAN EGY ÖRDÖGI KÖRBEN RAGADTAK.
Raistlin hiába immár a leghatalmasabb valaha élt mágus, neki ez nem elég, még többet akar, mert….mert akkor aztán hű, de jó lesz neki. És mit ér a nagyobb hatalommal? A nagy büdös semmit. Ugyanolyan rohadt magányos és boldogtalan, mint régen. De ugyebár A MÁGIA OLYAN, MINT A DROG…
Crysania, mielőtt papnő lett, egy gazdag nemesi család sarja volt, akiért sorban álltak a kérők. Szerelemből? Ugyan már. Szép és gazdag volt, egy igazi „főnyeremény”. Senkit nem érdekelt, hogy belül ő is csak egy ember és személyisége van. Beállt papnőnek és itt van ez a szent küldetése, hogy ő majd 'jó útra téríti' a sötét varázslót és együtt eltörlik a gonoszságot Krynn felszínéről (izé…egyensúly? Szabad akarat? Nem ebbe bukott bele a papkirály is?). Erre mi van megint? Crysania a hatalma miatt egy eszköz lesz Raistlin számára. (Most az mellékes, hogy Crysania fülig szerelmes és Raistlin se egy olyan érzéketlen gyökér, mint amilyennek feltünteti magát.)
Caramon pedig kettejük közt az egyszerű ember, aki a solamniai lovaghoz intézett megjegyzésében megfogalmazza a legnagyobb bölcsességet: nem az elvek és a hit a legfontosabbak a világon, hanem hogy az ember ÉLJE a saját életét. Minden más elhivatottság csak utána jöjjön. És Caramon bizony remekül látja, hogy Raistlin és Crysania tök egyformák, ugyanolyan elvakultak és törtetőek. Tudja, hogy a testvérét menthetetlenül beszippantotta a sötét oldal. Tudja, hogy Crysania nem látja a fától az erdőt. Tudja, hogy mindketten csak kihasználják őt, amiből viszont ő, köszöni szépen, nem kér. Viszont ha haza akar kerülni a saját idejébe, kénytelen asszisztálni az eszement tervükhöz, és ezzel be is zárult az ördögi kör.

Egyébként Raistlin és Crysania elképesztően fafejű, a fanatikusságuk idegtépő.
Crysania ugyanolyan csőlátású és tévképzetes, mint a papkirály…
Raistlin ugyanolyan szörnyeteggé válik, mint Fistandantilus…
A javukra vált volna, ha a könyv elején Caramon egymás mellé állítja őket, majd mindkettejüket alaposan felpofozza, hogy felébredjenek. Aztán bependeríthette volna őket az egyik sátorba, hogy inkább egymással foglalkozzanak. spoiler

De mivel ez nem egy ilyen boldog mese, jöjjön a harmadik rész.

A régi és az új idővonal kibogozása nagyon izgalmas (elsőre úgy tűnik, hogy az egész borul Fistandantilus spoiler miatt, de b.asszus, nem).
A törpék vonala és Tasslehoff szála is nagyon jól el van találva.
Szegény Tas.
Szegény Caramon.


Margaret Weis – Tracy Hickman: War of the Twins

Könyvtár
Margaret Weis – Tracy Hickman: War of the Twins

One hundred years have passed since the fiery Cataclysm that changed the face of Krynn forever. For one hundred years, the people of Krynn have struggled to survive. But for some, those one hundred years have passed in the blink of an eye.

Catapulted forward in time by Raistlin's powerful magic, Caramon and Crysania find themselves aiding the mage's unholy quest to master the Queen of Darkness. To his dismay, Raistlin discovers along the way that the annals of Time are not so easily bent to his will--and neither are the longings of his heart.