ujhelyiz P értékelése


ujhelyiz P>!
Tamsyn Muir: Gideon the Ninth

Az emberiség kijutott a világűrba, a Halhatatlan Uralkodó irányítása alatt küzd valamiféle sötét ellenséggel – amely nem lehetetlen, hogy nem önmaga. A világ vezetői a kilenc Ház, akik mind a saját bolygójukon laknak, és akik mind a nekromancia egy-egy ágára specializálódtak. A világ leírásánál nem véletlen próbáltam a Warhammer 40k parafrázist tenni – le sem tagadhatja a motivációt, ugyanolyan gótikus stílusú horrort próbál bevinni, és ugyanúgy a sötét és az „edgy” határon egyensúlyoz. Ugyanakkor nem akarok olyan rosszindulató lenni, hogy ez egy WH40k „legally distinct” világa lenne, ugyanis nem a csatákra, ill. az állandó háborúra helyezi a hangsúlyt, hanem sokkal inkább a házak közötti intrikára és nyomozásra, ami a másiknak a világára nem jellemző.

A történetet a kilencedik ház szemszögéből követjük, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy valamit eltemetnek, de igazából egy kultuszt alapítottak köré; és amely ház valami fatális véletlen folytán majdnem teljesen kihalt (csak erről nem akarták a többieket értesíteni). A túlélők közé tartozik Gideon, egy harcosnő (és mellesleg a narrátorunk), valamint a ház úrnője, Harrowhark – akik természetesen egy kanál vízben képesek lennének megfojtani egymást, mégis szükségük van egymásra. spoiler.

Maga a történet kicsit tucatmű – kis nyomozás, a világ működésének feloldása, és a szereplők sem igazán nevezhetőek mélységében kidolgozottnak, a többségükre még a lapos ("kétdimenziós") is csak jóindulattal lenne alkalmazható. Ennek ellenére élveztem a könyvet, méghozzá amiatt, mert egy dologban hibátlanra vizsgázott: a stílus. Legyen szó a nekromancia felhasználásáról (ami egyébként roppant kreatív), a jól megválasztott klisékről, amikre a szereplőket felépítette, valamint az egész helyszínről, ahol a cselekmény zajlik, ömlik az a bizonyos ne szórakozz velem, különben a csontvázad az életed vége után is engem fog szolgálni típusú kőkemény rosszfiúságot (rosszlányságot?).

Amit viszont mindenképpen ki kell mondani: a világ morális csőd, még a relatíve erkölcsös karakterek is simán tesznek meggondolatlan (rosszabb esetben a filozófiájuknak is ellentmondó) dolgokat. Persze erre számítani lehetett, ha minden vezető hatalom nekromanta. Persze Charles Stross ajánlása a borítóról ("Lesbian necromancers explore a haunted gothic palace in space!") egyszerre lett félrevezető (a leszbikusság ugyan megjelent a történetben, de semmi lényeges szerepe nem volt), ugyanakkor utalt rá, hogy inkább a nagymenőségre próbál játszani. Ami tökéletesen sikerült is, úgyhogy nagyon elégedetten hagytam abba az olvasást.


Tamsyn Muir: Gideon the Ninth

Amazon
Amazon UK
Amazon DE
Book Depository
Könyvtár
Tamsyn Muir: Gideon the Ninth

The Emperor needs necromancers.

The Ninth Necromancer needs a swordswoman.

Gideon has a sword, some dirty magazines, and no more time for undead bullshit.

Tamsyn Muir's Gideon the Ninth unveils a solar system of swordplay, cut-throat politics, and lesbian necromancers. Her characters leap off the page, as skillfully animated as necromantic skeletons. The result is a heart-pounding epic science fantasy.

Brought up by unfriendly, ossifying nuns, ancient retainers, and countless skeletons, Gideon is ready to abandon a life of servitude and an afterlife as a reanimated corpse. She packs up her sword, her shoes, and her dirty magazines, and prepares to launch her daring escape. But her childhood nemesis won't set her free without a service.

Harrowhark Nonagesimus, Reverend Daughter of the Ninth House and bone witch extraordinaire, has been summoned into action. The Emperor has invited the heirs to each of his loyal Houses to a deadly trial of wits and skill. If Harrowhark succeeds she will be become an immortal, all-powerful servant of the Resurrection, but no necromancer can ascend without their cavalier. Without Gideon's sword, Harrow will fail, and the Ninth House will die.

Of course, some things are better left dead.