Zsoofia értékelése


Kiváló!
Határozottan megkönnyítettem volna a helyzetemet, hogyha újraolvasom legalább a második részt.
A kötet elején egy kis kitérővel megkapjuk a Sárkányfi előzménynovellát, amiben Rabonbán gyerekkorába kalauzolnak el minket, és őszintén, én még gyereket nem sajnáltam annyira, mint őt. A manipulatív környezet, amibe került, nem adott neki más lehetőséget, mint a bukást, hamarabb lett hős, mint ember, pedig ez még fordítva se működik értelemszerűen.
Ezzel párhuzamosan a kötetben csodálatosan be van építve, hogy spoiler nincs eredendő gonosz, mindenki a saját meggyőződése szerint csinálja azt, ami szerinte a legjobb.
Ezen felül ez még mindig egy mese, a szó jó értelmében írt, felnőtteknek szánt mese, amiben nincsen mindenkinek boldog vége, a herceg nem nyeri el a hős leány szívét (erre mondjuk Csilla nyilatkozataiból fel lehetett készülni), és valószínűleg a trilógiának is köszönhető, hogy ez a folklór (jelen esetben ballada) alapú, mesés alzsáner az, ami talán a legközelebb áll a szívemhez. Remekül átadja a hangulatot, amit szeretne, csodálatos prózája van.
Az vagy, aki lenni akarsz.
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz 94%
Eltört a világ, meghasadt az Üveghegy, felbolydult egész Szépország: az álom, amely évszázadokon át markában tartotta a Rengeteget, és peremén a végzetnők hegyét, elillan. Megszűnik a varázslat, amely fogságba ejtette a hegybe zárt sárkányt, és elkezdenek ébredezni az eddig alvó fák, állatok, tündérnépek – és a félelem is.
Emese mögött hosszú, súlyos döntésekkel szegélyezett út áll, de még mindig messze a vége, ráadásul egy olyan világban kell helyt állnia, ahol még a sorsszálakat fürkésző végzetnők is rettegnek a jövőtől. Ha a rendíthetetlen lány csakugyan az Ezüstkezű néven ismert hős, akkor ő lesz az, aki mindenkit megment, ám ebben senki, még ő maga sem lehet biztos. Lehet, hogy Szépország csak Rabonbánra számíthat, a tündérbirodalom régi rendje azonban olyan gyökeresen átalakul, hogy talán még a megkeseredett lovag sem tehet érte semmit.
Kleinheincz Csilla Ólomerdője 2007-es megjelenése óta a magyar fantasyirodalom klasszikusa lett, a trilógia régóta várt befejező része pedig nem egyszerűen méltó lezárás, hanem meglepetésekkel teli és szívszorító regény a hősszerepről, a sors szőtteséről és a változás áráról.