Zanbar értékelése


Zanbar>!
Peter V. Brett: Napháború

Valami bűzlik Kráziában…
Mit törődsz vele, tudnád, itt milyen büdös van (Hofélia)

Ez a 3 és feledik kötet a Démon ciklusból, és mostanra kimondható, hogy az író befutott, sikeres és mint a kráziaiak Evram Ajándékában elkényelmesedett és elhízott.
Ez nem feltétlenül baj, hiszen Brett stílusa kényelmesen húzza végig az embert a több, mint 800 oldalon, szórakoztatja lazaságával és azzal a különös „melegséggel” mely szerintem szándéka ellenére árad az egész könyvből, egy ilyen hideg napon is. Kellemes volt esténként ledőlni a kanapéra a történet mellé, és falni az oldalakat.
Lehet, hogy kezembe került az első limonádé fantasy-m? Ajajajj…,:-)

Ugyanakkor kétségtelen, hogy Brett nem ennek szánta a művet. Itt emberek vannak, karakterek, sorsok, világvége stb. ám a döbbenetesen hosszú kötet ellenére egyiknek sem jut semekkora idő sem.
Mint már megszokhattuk mostanra az író előbb behoz egy karaktert, majd megutáltatja azt velünk, és csak később kezdi el elmesélni, hogy miként vált nem is akkora szenyává, mint elsőre hinnénk. Sajnos eddigre már nem igazán hoz lázba a figura. Így volt ez Jardirrel és Ineverával is, kinek ráadásul roppant sablonos háttérsztori jutott.
Annak ellenére, hogy feszes időkeretet teremt a jelen kötet történetének, Brett mégis ráérősen csatangol fel és alá a tájon, minden létező lendületet kiölve a cselekményből, hogy végük féloldalakkal tegyen pontot egy-egy komolyabb szál, vagy karakter végére. Nagyon nem nyerő.
Még mindig nem tudom eldönteni, hogy mi volt a cél a kráziaiakkal. Továbbra is inkább tűnnek kétlábon járó közhely gyűjteménynek a vallási sérült társadalom iskola példájaként, sem mint önálló, lélegző kultúrának, akik joggal követel magának helyet ebben a világban.
Nem a könyvből vett példa, de jó példa:
– Minden törvény tiltja, emberi és isteni egyaránt, hogy te átlag senki, meggyalázd szent, szeretve tisztelt, isten által kiválasztott vezéred, megbecsült vendégét. Ezek után te, átlag senki meggyalázod szeretve tisztelt isten által kiválasztott vezéred megbecsült vendégét, három négy alkalommal, annak nemére való tekintet nélkül. Szeretve tisztelt, isten által kiválasztod vezéred megkérdi, hogy te átlag senki, hogy megmerted meggyalázni az ő megbecsült vendégét, három vagy éppen négy alkalommal, annak nemére való tekintet nélkül? Te átlag senki azt feleled szeretve tisztelt isten által kiválasztod vezérednek, hogy mert éppen így hozta kedved. Mire ő, ja az más, megbocsátok, de elő ne forduljon többet!

Igen, így működik Brett Kráziája.

Mindeközben zajlana az Első Háború, és annak előjátéka a Napháború, csupán éppen semmi sem történik. Hogy teljen az idő, a karakterek egy Romána regény érzelmi szintjére süllyedve próbálnak tengeni-lengeni olyan lazán, mintha nem közeledne a világvége. 2-szer. Elvész a lendült, a fókusz, és mire végére ér a regény, és eljő a nagy fordulat, az abban résztvevő egyik karakter sem tud igazán érdekelni, így nincs sem katarzis, sem dráma, sem a veszteség leghalványabb érzése sem.

Ez egy könnyű, téli délutánokra való regény, melyhez fahéjas szilvateát fogyasztottam.


Peter V. Brett: Napháború

Könyvtár
Peter V. Brett: Napháború

Újhold éjjelén tömegével emelkednek fel a démonok a föld alól, hogy elpusztítsák azt a két embert, akik idővel a legendák Szabadítójává válhatnak – azokká, aki a próféciák szerint egyesítik az emberiség maradékát, hogy egyszer és mindenkorra elpusztíthassák a Mag démonait.

Bálás Arlen valaha hétköznapi ember volt, mostanra azonban sokkal több lett annál – a testére tetovált rovások révén bármelyik démonnal felveszi a versenyt. Sok követője akad, Arlen útja azonban talán egy olyan sötét helyre vezet, ahová csak egyedül mehet.

Ahmann Jardir ütőképes démonpusztító hadsereggé kovácsolta Krázia sivatagi törzseit. Ősi fegyverekre tett szert – egy lándzsára meg egy koronára –, és máris hatalmas területeket hódított meg a Zöldvidékből.

Arlen és Jardir valaha szinte testvérek voltak, időközben azonban halálos ellenségekké váltak. Csakis ők ketten lehetnek képesek legyőzni az emberiség ellenségeit, mégis közéjük áll a létező legpusztítóbb démon – az, amelyik az emberek szívében lakozik.

„A szerző eddigi legjobb könyve. Figyelemre méltó eleganciával kezeli korunk egyik legnagyobb regényfolyamának kiterjedt világát. Élvezetes olvasmány!” – Brent Weeks

„Peter V. Brett megint nagyot alkotott. Erősen ajánlom mindenkinek.” – Tor.com

„Brett megerősítette a helyét a fantasy nagyjainak panteonjában.” – Fantasy Book Critic