Kiskakukk értékelése


Kiskakukk>!
Chris Pierson: Isten Kalapácsa

Hű…Ez sokkoló volt.

Sokkal durvább és sokkal izgalmasabb, mint az első rész. Huh.
Istár birodalmában immár végérvényesen átestek a ló túloldalára: a papkirály lovagrendje itt már nyíltan öldököl. Hogy kiket? Mindenkit, aki nem felel meg az ideáiknak. Persze mindezt a „jó” és „a legfelsőbb isten” nevében. Undorító és felháborító volt, dühöngtem, miközben olvastam.

Nem hódolsz be a papkirálynak? Eretnek vagy.
A semlegesség valamelyik istenét szolgálod? Ítéleted: halál.
Fehér köpönyeges mágus vagy? Undorító.
Vörös köpönyeges mágus vagy? Megölünk, hiszen a vörös már majdnem fekete!
Netán fekete köpönyeges mágus vagy? Ha élve elkapunk, jutalmad egy nyilvános élve elégetés. Természetesen láncra verve, kipeckelt szájjal és mindezt szigorúan a te lelki üdvödért…

Ki is volt itt az igazi szörnyeteg?

Nagyon tetszett, hogy ebben a részben a mágusok ilyen hangsúlyos szerepet kaptak (hát igen, ők a kedvenceim). Az pedig még jobban tetszett, hogy amikor elméregesedett a köztük és a lovagrend közötti viszony és nyílt háború kezdődött, akkor a mágia mindhárom rendje (fehér, vörös, fekete) VÉÉÉGRE összefogott, összedolgozott és nem egymás közt marakodtak. (Azt hiszem azt a vöröst illeti a legnagyobb tisztelet, aki először vált ki a csoportjából és átsétált a feketék (!!!) közé.)

Fordulatos, izgalmas és feszült hangulatú könyv, ahol egyszerűen képtelenség a klasszikus értelemben vett „jó” oldalnak (Paladine, Kiri-Jolith és Mishakal hívőknek) szurkolni, hiszen ők voltak az igazi szörnyetegek. Csőlátásúak, agresszívek és a végletekig álszentek. Akármennyire sáros volt a két fekete köpönyeges varázsló az elején (elvégre gyilkoltak), mégis vártam, hogy borsot törjenek a papkirály, a főpapok és a lovagok orra alá..

Fistandantilus tovább keveri a sz.rt és egy ízig-vérig rohadék alak. Hú, de jó, hogy spoiler

Egyébként már ott megalapozták a lovagok az irántuk érzett „szimpátiámat”, hogy az egyik magas rangú tagjuk az építkezésen spoiler a rabszolga minotauruszt. Gratulálok, tényleg, ez aztán nemes cselekedet volt.
Aztán meg azon akadtam ki a legjobban, amikor a lovagok spoiler az ügyeletes bajkeverő fekete köpönyeges varázslót spoiler és a papkirály csak azért spoiler, hogy utána spoiler. Mindezt a „jó” nevében. Jézusom…

Tele van hasonló „finomságokkal” a könyv, úgyhogy aki érzékeny az ilyesmire, annak csak óvatosan ajánlom. Véres és felháborító. Remek regény sok-sok mágiával, vallási fanatikusokkal és egy egészen elképesztő vallásháborúval. A befejezés nagyon erős, egy szóval jellemezve: epic. Dragonlance fanoknak egyenesen kötelező!!!

2 hozzászólás

Chris Pierson: Isten Kalapácsa

Könyvtár
Chris Pierson: Isten Kalapácsa

A mágia Istar dicsőségét fenyegeti.

Húsz év telt el azóta, hogy Beldinas papkirályként elfoglalta a trónt. Páratlan nagyságú és gazdagságú birodalom uralkodója, abban a korban, amikor Istar a legfényesebb aranykorát éli.
Ebben a hatalmas birodalomban is jelen van azonban a gonosz, állandó fenyegetést jelentve a királyság békéjére és szentségére. Beldinasnak az ő leghűségesebb főhadnagyához, Cathanhoz kell fordulnia segítségért. Az Isten Kalapácsának lovagjai Cathant követve fáradhatatlanul küzdenek, hogy véget vessenek a gonosz mágiának, amelyet semmi nem állíthat meg sötét üzelmeiben.