donzella ♥P értékelése

Nos, mit adott nekünk a negyedik rész? Szabadságot és némi értetlenséget.

Zolta, mint a nomádok fejedelme, hadba hív mindenkit, szövetséget köt még az ellenségeivel Gadur ellen. A könyv pedig nagyrészt ezt a szervezkedést, előkészítést és végül a csatát regéli el. Azt már megtapasztaltuk, hogy a csatákat nagyon szemléletesen ábrázolja az író. De a szereplők személyisége hagyott maga után keserű sóhajt:

Zolta – a bölcsessége tetejét 1-2 részben elérte, azóta el se mozdul a holtpontról, annak ellenére, hogy igen fiatal és számos új tapasztalot szerzett. Az sem tett jót a szereplőnek, hogy minden nő csak őrá néz fátyolos szemekkel, nem mintha észrevenné.

Ilora – akit a korábbi kötetek alatt, úgy ismerhettünk meg, aki még rettenhetetlen amazonként fog bevonulni a történelembe, valahol igen megbotlott. Amazon, ugyan lett belőle, de hisztis, a hatalomba akkor is kapaszkodó, amikor épp nem is volt neki (vagy ez a női szeszély lett volna). Bár lehet, neki meg az nem tett jót, hogy minden férfi utána csorgatta a nyálát.

Felice és Ugrin: mindketten nagyon megérdemelték volna, ha megkapják, amit akarnak, pusztán az utolsó percig kitartó hűségük jutalmaként.

Összességében ezek a romantikus emberi érzelmek, már annyira bonyolultra vagy épp nagyon is egyszerűre sikeredtek, hogy a sárkány-jelenet képes volt az egészet überelni.
Volt még benne pár – a történet egészét tekintve felesleges úti társak megtizedelése, árulás.

Epilógus már nem is kellett volna, vagy nem így. Ugyan a doboz tartalma a magyar nemzettudatnak jót tesz, de lássuk be, a történethez nem járul hozzá semmivel.