Csabi P értékelése


Csabi P>!
Kun Árpád: Boldog Észak

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

Az |azévtizedkönyve szavazás kapcsán a Nincstelenek után Kun Árpád könyve kellett következzen, mint fontos pótolni való, már csak azért is, hogy lássam, mi előzte meg Borbély könyvét az Aegon-díj zsűrijénél. Tulajdonképpen meg tudom érteni a zsűri döntését, akármelyik könyvet hozták volna ki győztesnek, nem tévednek. Habár Borbély könyvét fontosabbnak tartom, viszont a Boldog észak valami olyasmit képvisel a magyar irodalomban, ami ritkaság. Egy történetet mesél el, szépirodalmi eszközökkel, szerethetően. Van benne valami ponyvákra jellemző derű, a ponyvák boldogságakarása nélkül.

A regény három részből áll, aminek akár adhatta volna az író a Benin – Norvégia – Gréte címeket is. A főhős, Aimé Beninben születik, de az apja francia, igaz, még csecsemő, amikor az hazautazik, és nem is látja többé. Aimét ez a félig afrikai, félig európai identitása határozza meg egész életében. Kicsit mindenhol idegen, persze ki nem idegen, aki száz méternél messzebb megy a házától, erre ma már nehéz felhúzni egy regényt. Talán nem is ez a legfontosabb ebben a történetben. Aimé anyai nagyapja egy vudu javasember (korábban fontos állami tisztviselő), így aztán egész életét belengi a varázslat, ami Afrikában sokkal hétköznapibb dolog, mint errefelé. Aztán amikor Aimé Norvégiába kerül, a természetfölötti dolgok továbbra is körülveszik. Pontosabban ezek a csodás események, tapasztalások Aiméből származnak, ő az, aki így látja a világot, mert ő ebben nőtt fel, ő beszélget a kaktuszokkal, mindenféle dolgokat lát a befagyott vízesésben, kukorékol neki az érckakas, és még a tapétáról is leugrik a lazac. Ennek ellenére jól megérti magát a norvégokkal, ezekkel a tartózkodó, csodák nélküli emberekkel. Aimé a vándorló ember mintaképe, aki mindenhol idegen, de mindenhol otthont tud teremteni magának.
A harmadik részben rátalál a szerelem, az sem hétköznapi módon. Ez a rész sikerült egy kicsit gyengébbre, túl soknak találtam a gerontológiai esetek leírását, lehetett volna ezt egy kicsit feszesebbre húzni.

Kun úgy írta meg ezt a regényt, hogy nincs benne antagonista. Persze vannak Aimének kisebb konfliktusai, de sosem arról szól a történet, hogy le kéne győzni, felül kellene múlni valakit. Ahol ez valóban megjelenik, az egy mesés betét a regényben, a bnokimók története, de ez végül is egy példabeszéd az emberi kapzsiság és a romlatlanság összeütközéséről.
Sokan azért idegenkednek a kortárs magyar irodalomtól, mert túl sötétnek, boldogtalannak találják. Nekik bátran ajánlhatom ezt a regényt, igaz, magyarok ebben nincsenek, biztos nem véletlenül.

3 hozzászólás

Kun Árpád: Boldog Észak

Kun Árpád: Boldog Észak

Aimé Billion, a regény főhőse egy igazi kívülálló, aki sokáig nem találja a helyét a világban. Nemcsak Afrikában vagy Európában, de a saját bőrében is idegennek érzi magát. Ereiben joruba, vietnámi és francia vér keveredik. Az afrikaiak fehérnek, a fehérek afrikainak tartják. Élete első harmincnyolc évét Beninben tölti, segédápolóként dolgozik az ország legnépesebb városában létesített francia kórházban. Innen költözik aztán abba a másik országba, a messze Norvégiába, ahol a legjobban tudják, mi is az az idegenség, és éppen a távolságtartó norvégok közt keresi a boldogságot egy különös szerelemben. A könyv egyrészről olvasmányosan, plasztikusan mutatja be a nyugat-afrikai államot, és többek közt a vudut, a népi hiedelmeket és gyógymódokat; másrészről a jóléti Norvégiát. Kun Árpád fontos és felemelő regénye persze elsősorban nem a két ország, hanem Aimé Billion története: család-, utaztató-, fejlődés- és identitásregény. Azért is kiemelkedő alkotás, mert az emberi létezést se nem feketén-fehéren, se nem apokaliptikusan ábrázolja, mint oly sok mű, hanem a maga zavarbaejtő kiismerhetetlenségében és összetettségében, mély empátiával. A Boldog Észak egy hamisítatlan nagyregény, amely ismeretlen világokat tesz szívfájdítóan otthonossá a magyar olvasók számára.