Marcus értékelése


Marcus>!
Wayne Chapman: Észak lángjai

Az Észak lángjait, mint a MAGUS-irodalom egyik alapművét először 1995-ben olvastam (a „deluxe” Valhallás kiadást). Akkor már túl voltam pár ynevi regényen, és bár a Halál havában nem annyira jött be akkor, az Észak lángjai tetszett. Csak most, huszonöt évvel később jutottam oda, hogy újra elolvassam, és hát… ez nagyon nem jól öregedett.
Északon újabb, már a tizennegyik Zászlóháború készülődik a két nagyhatalom, Toron és az Északi Szövetség között. Tier Nan Gorduin a dorani varázsló (és titkosszolgálati ügynök), Alyr Arkhon közbejárására alaposan belebonyolódik az eseményekbe. Legfőbb feladata, hogy a kilencedik vörös lobogót, a kalandozók hadurának lobogóját megszerezze és eljuttassa Doranba. Útközben szert tesz pár szövetségesre, úgy mint Graum Hedgrok, a civilizált goblin, Rosanna de Lamar, a kalandozónő, és még pár másik alak, köztük nem egy igencsak nagy hatalmú. Velük járja be a Quiron-tengert és környékét, nonstop akciók közepette végrehajtva a küldetést.
Az egész könyvet úgy jellemezném, hogy a túlzás túlzásba vitele. Nem olyan értelemben, amikor mosolygunk a filmes, köpenylobogtatós megoldásokon, hanem amikor az már egyértelműen sok. A hírhedt jelenet az elején, spoiler még elmegy, olyan „chapmanes” kategória, de később egyre-másra jönnek az erre még lapot húzó megoldások. Szinte láttam magam előtt, ahogy a KM újabb és újabb, magasabbnál magasabb szintű ellenfeleket vetett be a csapat ellen (aztán amikor rájött, hogy túllőtt a célon, hülyébbnél hülyébb megoldásokkal korrigálta a hibát). A logika pedig abszolút nulla az egészben, erre a legjobb illusztráció az, amikor a kalandozók hajóját a Quiron-tengeren ide-oda veti a „sors”. spoiler
Rosanna de Lamar élettörténete jól jellemzi a korszak írói (mesélői) hozzállását, kár, hogy az ötödik kiadás szószedetébe már csak a cenzúrázott, rövidített verzió került be. (Pedig annak idején még a hozzám hasonló lelkes kamaszoknak is csak kerekedett a szeme a bejegyzés olvastán.) Egyébként ahhoz képest, hogy ötödik kiadás, és Chapman közismerten szerette átírogatni a regényeit, itt az egyik helyen Gorduin alig ismeri Calyd Carnelian-t, míg száz oldallal később már a Csepp és tenger eseményeire utalgatnak.
Fenti sirámaim ellenére valószínűleg ez lenne az egyik könyv, amit kapudrogként egy kamasz kezébe adnék, ha rá akarnám kattantani a MAGUS-ra. Ha nem figyelünk a logikára, akkor elsőrangú kalandregény, folyamatosan történik valami, a világ újabb és újabb elemei kerülnek elő, a hősök és ellenfelek pedig (gyerekeknek) kúlak. De azért lehet, hogy az Acél és oroszlánt, a Renegátot, vagy valamelyik Malcolm J. Hunt művet szívesebben ajánlanám.

3 hozzászólás

Wayne Chapman: Észak lángjai

1.050 Ft-tólRégikönyvek.hu antikvár
300 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár
Wayne Chapman: Észak lángjai

A Quiron-tenger mellékén hatalmas seregek gyülekeznek: a Vörös és Fekete Hadurak e korban tizennegyedszer szólítják bűverejű lobogóik alá Észak népeit. A sötét erőkkel paktáló toroni boszorkánymesterek végső leszámolásra készülnek. Doran mágusai közé áruló férkőzött, az ifjabb civilizációk bajnokait orgyilkos tor fenyegeti, a vérszín selyemzászlóknak sorra nyomuk vész. E válságos órán tűnik fel ismét a kontinens legveszedelmesebb bárdja, Tier Nan Gorduin… A ciklus első trilógiájának harmadik kötete tizedik születésnapján új köntösben, kibővült tartalommal keresi az olvasók kegyét – azokét, akik csak hírből ismerik, és azokét, akik sosem feledték a Chapman teremtette világ lidérces álmait.