Leliana értékelése


Leliana>!
Reginald Rose: Tizenkét dühös ember

Fogalmam sincs, hogyan maradt ki az életemből, de épp ideje volt, hogy pótoljam. Filmen sem láttam, sőt, színházban sem volt hozzá szerencsém, de mindenképpen meg fogok ismerkedni a feldolgozásokkal is ezek után.
Izgalmas volt, elgondolkoztató, még úgy is, hogy már az elején nyilvánvaló volt, merre tartunk.
Tetszett, hogy nem nevesítette a szerző a szereplőket, igazából nincs is erre szükség, bárki lehetett volna bármelyik esküdt.
Döbbenetes, hogy emberek egy élet kioltásához milyen érdektelenül tudnak viszonyulni, meccs, más program, vagy csak a meleg okán, kedvetlenségből, személyes bosszúból, rasszizmusból. Szörnyű belegondolni, hogy a rendszer hiányosságai miatt, nem megfelelő alapossággal felépített védelem miatt hányan kellett, hogy elveszítsék életüket ártatlanul..
Eltöpreng az ember azon is, miközben olvassa, hogy merne-e 8. lenni, kiállni, felvállalni a konfliktust, még úgy is, hogy ő sem lehet biztos semmiben..
Még ha csak nyúlfarknyi is a kötet, biztos, hogy velünk marad egy időre a sok kérdés, amit fel kell tennünk magunknak.

5 hozzászólás

Reginald Rose: Tizenkét dühös ember

Reginald Rose: Tizenkét dühös ember

Véleményem szerint a darab címéből nyugodtan ki lehetne húzni a „dühös” szót. Mert ebben az előadásban az izgat, hogy tizenkét ember van együtt két órán keresztül. Nem is akárhogyan. A díszlet egy üvegfal, mert helyszínül egy amerikai toronyház legmagasabb szintjét választottuk. A színészek nem látnak ki a nézőtérre, hallani sem hallanak semmit. Számukra embertelen kísérlet, hogy így fognak végig játszani. Azt élik meg, ami a darabban is történik, hogy bezárják őket egy szobába. Le akartam venni a darabról azt a teatralitást, ami törvényszerűen ráragad. Kockázatos a dolog, de nagyon hiszek benne. Ily módon a nézőknek is szinte szégyenkezve kell végignézniük, hogy a színészek teljesen lemeztelenednek az előadás végére.
Balikó Tamás