FélszipókásŐsmoly  értékelése


FélszipókásŐsmoly >!
Veres Attila: Odakint sötétebb

A fülszöveg nem téved: Jeff VanderMeer és H. P. Lovecraft szellemiségét elevenen élteti. De hozzá is tesz hozzá valamit, egy titkos – ha úgy tetszik, weird – összetevőt, ami hazánk határain túl létre sem jöhetne off: a magyar valóság szürrealitásából zsigeri érzékkel teremti meg művei szürreális valóságát. Ritka lényeglátással tapint rá az itthoni viszonyok, közhangulat, néplélek réseiben rejlő elemekre. Amikről mindenkinek van egy sejtése, de az élmény túl bizarr, hogy tudatos szinten éljük meg. Amik talán ott sincsenek. Amikre úgysem lehet magyarázat, mert kívül esnek az emberi értelmezés tartományán.

Ahogyan az „1983-ban, február 22-én, éjjel 11 óra 17 perc és 11 óra 25 perc között történt” váratlan cellofoida spoiler feltűnésre sem. Az Esemény területét mára önálló megyeként ismeri el a magyar állam. Más helyeken nem fordult elő hasonló, és a lények „egyszerűen csak elpusztulnak, ha átlépik a megyehatárt”, így a világ szeme onnantól kezdve kis hazánkra irányult. Szerte a világból érkeznek vendégmunkások és itthoniak, akár a szerencsevadászok aranyláz idején – azzal a különbséggel, hogy inkább egy nyári táborra emlékeztet a meló, és furcsa eljárással szűrik a jelentkezőket. A jövevényeknek van valamije, ami semmihez sem fogható, így nagyon értékes és jól megfizetik a gondozásukat. E dolgozó fiatalokról szól ez a könyv, ahogy felfedezik a különös térséget, ami múltjukon keresztül szól hozzájuk, sejtelmes történeteket mesél megmagyarázhatatlan jelenségekről. Különösen tetszett, hogy szinte minden érzékszervi élmény szerepel benne: látvány, hangok, szagok, ízek, tapintás.

A könyv háromnegyedén zajló I. részben ötletek cikázó áradata sodor a jelen szálába ágyazott történetről történetre. Furcsa és hátborzongató, érdekes és taszító elképzeléseké. Általuk bontakoznak ki a szereplők, akiket a szerző fortélyosan úgy árnyal, hogy szinte bárki tudjon kapcsolódni hozzájuk, felismerje bennük saját életének, emlékeinek egy-egy mozzanatát. A II. rész már inkább egy elsöprő pszichedelikus álom, pusztulásba omló valóságsíkok sötét örvénye.

Nem kevés vér ontatik, nem kevés gyilkosság, öngyilkosság, bizarr baleset kíséri az oldalakat. A horrornak mégsem a belezős válfaja jelenik meg, vagy a torz borzalom, hanem a nyomasztó lélektani fajta, a bőr alá kúszó rettenet.

Igényli a szabad olvasásidőt, mert kis adagokban nem elég.
Igényli a kipihent, összeszedett állapotot, mert nagyokban túl sok lehet.
Igényli a ráhangolódást, máskülönben unalomba hajlónak érződhet.
Igényli a hírnevet és a megbecsülést, mert határozottan megérdemli.

Érdekesség, hogy a novelláskötetében a Ködváros kazettája, a színes pókok, a borkóstolós novella Gáborjának látomásai is kicsit mintha e könyvből szüremlettek volna át, vagy onnan ide. Netán egy közös valóságsík, Veresverzum van születőben? ;)

1 hozzászólás

Veres Attila: Odakint sötétebb

Veres Attila: Odakint sötétebb

1983-ban minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életműködésük érthetetlen – nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet őket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztőváladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet őket kivinni az országból.
Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt?
Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik: délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.
De Gábort az állatok választották ki. Senki sem gondolja, hogy ez jelentőséggel bír… de mi van, ha mégis? Ha az egyszerű nyári munka hamarosan bizarr, iszonyattal, halállal teli rémálommá válik, melynek a tétje sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta volna?

Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.