Dominik_Blasir értékelése


Dominik_Blasir>!
Brian McClellan: A birodalom vére

Egy kicsit megfáradtam a végére.
Amivel persze még véletlenül sem azt szeretném mondani, hogy nem élveztem – sőt, az első száz oldalt simán végigvigyorogtam, annyira jó volt visszatérni ebbe a világba, ezekhez a figurákhoz, ebbe a tempóba. Mégis, úgy érzem, így a hatodik kötetre nem tudott semmi olyannal szolgálni McClellan, ami megrengette volna az ingerküszöbömet.
Ettől függetlenül még mindig nagyon szórakoztató mindaz, amit csinál, szinte bármilyen aspektusban: abban, hogy mennyire menők a karakterek, milyen jó nézni a ténykedésüket, érzelmeik változását; abban, hogy mennyire izgalmas-pörgős a cselekmény, milyen szépen fonódik össze a három külön futó szál és milyen hatásos finálé elé néztünk; abban, hogy mennyire érdekes a világ, amit immár hat kötet óta épít, mennyi újdonságot tudtunk meg most is és milyen jó újra elmerülni ebben.
Csak mintha ezúttal semmilyen módon nem tudott volna túllépni a korábbiakon – mert azért minden korábbi részben volt valami, ami miatt kifejezetten az a kötet emlékezetes tudott maradni. És így jobban zavartak a problémák is: hogy minden túlzottan kiszámított, hogy hajlamos az utolsó pillanatban a megfelelő ember megérkezni, hogy Tániellel látványosan nem tudott mit kezdeni ebben az epizódban, hogy egyes cselekményszálaknak semmi jelentősége nem lett a végére, és hogy maga a finálé sem váltotta be igazán a hozzá fűzött reményeket.
Ezek miatt némileg szomorú vagyok – eddig öt köteten át tényleg nagyon lelkes tudtam lenni, most csak „szimplán” jól szórakoztam. Mondjuk még ez is sokkal több, mint ami másoknál szokott lenni.

1 hozzászólás

Brian McClellan: A birodalom vére

Brian McClellan: A birodalom vére

Ha elveszítik a háborút, az egész világ elbukik.

Közeleg a végső ütközet, ahol mindenki számít – legyen az illető kém, zsoldoskapitány vagy híres-hírhedt lőpormágus tábornok.

A danízok rátették kezüket a szárazparti istenkőre, így Michel Bravisnak nincs más lehetősége, mint visszatérni Zöldtűzmélybe, hogy bármi áron megakadályozza a használatát. Nem riad vissza semmilyen eszköztől, legyen az belső ellentétek szítása az ellenség soraiban, vagy a palo népesség feltüzelése.

Ben Styke daníz inváziójának lendülete derékba törik, amikor egy szörnyű vihar szétveri a flottáját. Alig húsz Őrült Lándzsással száll partra, így kénytelen az ereje helyett az eszére hagyatkozni és mielőbb új szövetségeseket találni a belháború küszöbén álló, idegen földön.

A mágiájától megfosztott, fizikailag és lelkileg is megtört Lady Vlora Flint Szárazpart felé masírozik adrói serege élén, hogy bosszút álljon azokon, akik összeesküdtek ellene. Nem elég, hogy a szövetséges politikusok belülről gátolják erőfeszítéseit, még a hatalmas túlerővel és a danízok legnagyszerűbb tábornokával is szembe kell néznie…

A vér és lőpor istenei-trilógia fergeteges fináléjában, A Birodalom vérében Brian McClellan eposzi csatajelenetekkel, váratlan csavarokkal és dörgő ágyútűzzel búcsúzik az utánozhatatlan Lőpormágus-univerzumtól.