BBetti86  értékelése


BBetti86 >!
Nora Roberts: Csont és vér

A trilógia középső része, és ennek megfelelő is, amit kapunk benne.
A szálak folytatódnak: az elején röviden megtudhatjuk, mi történt a világban, és milyen közösségek alakultak, kiemelve azokat a szereplőket és családjaikat, akiket az első részben megismertünk. Most ők kezdenek el készülni a nagy csatára, ami majd eldönti a világ sorsát: de arra még csak készülünk, hiszen trilógia, az a végjáték lesz.
Két kiemelt szereplőt kapunk: elsősorban Fallont, aki a Kiválasztott. A gyerekkora, a kiképzése, majd ahogy elkezd sereget építeni és segíteni az embereknek. Bátor, erős, tehetséges lány, akinek maximum annyi a gyengéje, hogy tudja, milyen nagy rajta a felelősség, és semmi magánéletet vagy szórakozást nem enged magának, mindent véresen komolyan vesz, így 15 évesen is rettentően komoly teremtés.
A másik Duncan, az ikrek közül a fiú, aki sokkal lazább karakter. Harcos, nőcsábász, laza. Amihez hozzájön, hogy gyerekkora óta Fallonról álmodik és kötődik hozzá. Kell is, hogy ennyire más, mint a lány, mert kell egy szórakoztató karakter is a kötelességtudattól fuldokló lány mellé. Már a kettejük közti szerelmi szál is nagyon alapozva van, de ennek a végjátéka is a zárásra várható.
A felvezetés megint lassabb, a közösségekkel és Fallon oktatásával kezdünk. Roberts nem is kicsit írja túl, hogy Fallon érzelmileg hogy birkózik meg azzal, hogy két apja van: a nemző és Simon, aki felnevelte. Elmondják többször, de még Max szelleme is megjelenik neki, hogy megbeszéljék, Simon is az apjának számít, és örül mindenki, hogy Lanával egymásra találtak, szép családjuk lett. (Simonnak és Lanának 3 fia lett, akikből kettő boszorkány, ha nincs is olyan erejük, mint a nővérüknek.) Az ok, hogy ez tisztázva van, de ennyiszer? Mintha a szerző magát is nyugtatná, hogy ok, hogy Lana nem gyászolt örökké, hanem szerelmes lett és Fallon igazi családban nőhetett fel.
A regény második felére azonban megindulnak a csaták, szabadító akciók és csapdákból kijutások. Akciók jönnek, nem kevés mágiával. A világkép is bővül, a boszorkányok mellett manók és tündérek is feltűnnek. Eleinte ez azért furcsa volt, és nem is teljesen tiszta, ki miben más, de változatosabb tőle a cselekmény.
Feltűnik Fallon ellenpontja is, aki ugyanazt jelenti a sötétségnek, mint Fallon a fénynek. Már egy összecsapást kapunk, ez az egyik drámai tetőpont, de ez is csak felvezetés – a trilógia 3. részében mennek tényleg egymásnak.
De ebben a kötetben már tényleg a világ sorsát eldöntő karakterek mozognak, felnő az a generáció, akik az első kötetben voltak babák vagy születtek. Másként kezeli a szerző a világot is, ez már elmegy posztapokaliptikus urban fantasynek, ami elszakad napjainktól, és ez jót is tesz neki. Hihetőbb azáltal, hogy ez már erőteljesebben fantasy és nem napjainkban játszódó mitikus történet.
Bár minden tekintetben a végjáték előkészítése volt benne, önállóan is volt benne akció és dráma, a regény második felétől kalandosabban. Határozottan jobb volt olvasni, mint a Napfogyatkozást.


Nora Roberts: Csont és vér

Nora Roberts: Csont és vér

„Roberts lebilincselő regényben folytatja a Kiválasztott apokaliptikus krónikáját, mely egyszerre merész és lélegzetelállító.” – Kirkus

A világ nem születhet újjá, amíg egy különleges lány be nem teljesíti sorsát.

Milliárdokat ölt meg a Végzet, a világ veszélyessé vált, mert a fosztogatók kegyetlen bandái és a magukat a Tisztaság Harcosainak nevező fanatikusok a következő áldozatukra vadásznak. Létezik még azonban néhány tiszta zug – mint New Hope városkája és a farm, ahol Fallon Swift él családjával.

Ahogy a lány tizenharmadik születésnapja közeledik, nem leplezheti tovább igazi természetét, azt, hogy ő a Kiválasztott. Eljött az idő, hogy Fallon elhagyja az otthonát, és Mallick irányítása alatt megkezdődjék a kiképzése. Megtanulja a gyógyítás régi módszereit, olyan erőket fedez fel magában, amelyeket elképzelni sem tudott… és amikor eljön az ideje, felveszi a kardot és harcolni fog. Mert eljön az idő, amikor a sötétséggel is szembe kell néznie – a szerettei kedvéért, akiket elhagyott, és mindazokért, akik a Kiválasztottba helyezték minden reményüket és hitüket.