A_Nagy_Levin P értékelése


A_Nagy_Levin P>!
S. A. Chakraborty: Aranybirodalom

De jó, hogy vége.
A harmadik kötetre nyilván nagy hátránnyal indul a szerző nálam. Nem mondom, hogy alulmúlta, inkább azt, hogy semmiben sem tért el az előző két kötetben látottaktól. Ez engem elszomorított. A szerelmi háromszög és a világ pusztulása kettőse semmitmondó történetben állt össze, amelyből nem tudunk meg semmit a világról, általában az emberről, csak arról, milyenek a ruhák Dévábádban, és milyen szép volt minden. Ja, és éljen különbségek eltörlése! (Érdekes kritikája ennek a gondolatnak, hogy ehhez nagyon erős mágiára van szükség :))
Szóval, a kalandregénység Alizajd és Nahri kalandjaiban jelenik meg, Nahri felmentést kap a származási teher alól, és úgy általában, senkinek sem kell viselni a tettei következményeit, miközben minden oldalon azt kiabálja a szöveg, hogy mennyire a tettek következményeivel foglalkozik. Nahriék megpróbálnak kilépni a hatalomért az elvek és emberiesség feladásával fizetők köréből, ezért mindannyian elvesztik az emberségüket (Alizajd és Nahri is). A leghitelesebb még Dára lehetne, ha nem vinnyogna folyton.
Ebből is látszik, hogy az első kötetben felvázolt háromszögből nem lép ki a szöveg, és ez nagyon-nagyon unalmassá teszi, mert semmi újdonságot nem ad az olvasónak. Azért írom le ezt ennyiszer, hogy érzékeltessem, milyen is olvasni ezt a könyvet: ugyanannak az elmondása.
Kihagyott lehetőségnek látom, és a kérdés, Chakraborty ezek után mit ír még: végleg beáll a jelentéktelen, de jól eladható tömegtermelésbe, ami tetszetős címmel látja el ugyanazt a semmit, vagy valamerre elindul.
Mindig írok a szövegről: a könyv első száz oldalán jónéhány alkalommal elveszett a szóköz (gondolom, a szerkesztés alatt), ez gondozatlan hatást keltett (pedig valószínűleg a szöveggondozás az oka ). A mondatok közepesen zörögtek néhol, de nem jegyeztem meg egy példát sem, szóval, most nem okozott akkora problémát, mint az előző köteteknél.
Aki romantikus regényre vágyik, olvassa. Fantasynek nem ajánlom.

3 hozzászólás

S. A. Chakraborty: Aranybirodalom

S. A. Chakraborty: Aranybirodalom

A Dévábád-trilógia utolsó kötetében egy szélhámosnő és egy idealista dzsinn herceg szövetségre lép, hogy megmentsék a mágikus királyságukat egy pusztító polgárháborútól.

Dévábád elbukott.

A város varázserejébe kerülő kegyetlen ostrom után Banu Manézse, a Náhidok vezére és újjáélesztett parancsnoka, Dára kénytelenek helyrehozni a bomladozó szövetségüket, valamint kibékíteni egy szétszakadt, hadakozó népet. Ám a vérontás és szeretett Nahrijának elvesztése előhozza Dára múltjának legsötétebb démonjait. Az eltiprásukhoz szembe kell néznie a szörnyű tényekkel, és rábíznia magát azokra, akiket egykor az ellenségének tartott.

Nahri és Ali szintén nehéz döntésekkel szembesülnek Kairó biztonságában, miután az utolsó pillanatban elmenekültek a vérszomjas családjuktól és Dévábád gyilkos intrikáitól. Noha Nahri békére lel az emberi otthona régi szokásai és megszokott kényelme révén, mégis kísérti, hogy a hátrahagyott szerettei és az őt megváltóként tisztelő népe ki van téve egy új zsarnok elnyomásának. Alit ugyancsak nem hagyja nyugodni a múlt, így eltökéli, hogy visszatér megmenteni a városát és a megmaradt családját. Miközben az anyja királyságában szövetségeseket keres, felfedezi, hogy sokkal mélyebben gyökerezik a máridokhoz fűződő kapcsolata, ami nemcsak a Nahrival való viszonyát, de a hitét is alapjaiban ingatja meg.

A béke terjedésével sorra tűnnek fel a rejtélyes ősi szereplők, Nahri, Ali és Dára pedig rájönnek, hogy a világuk helyreállításához talán muszáj összecsapniuk a néhai szeretteikkel… és kiállniuk azok mellett, akiket egykor eltiportak.