Noro  értékelése


Noro >!
James P. Blaylock: Homunculus

Ez a könyv a legelső, klasszikus steampunk regénye egyike az 1980-as évekből, amikor az irányzat „hivatalosan” megszületett off. K.W. Jeter és Tim Powers mellett James Blaylock is az „alapító atyák” közé tartozik. A Homunculus azonban még nem a később megszokottá váló, a tudományos fejlődés által feje tetejére állított 19. században játszódik. Itt még csak egyes tudósok hátsó sufnijában születnek a felforgató találmányok. Az egyik űrhajót épít, a másik örökmozgót, a harmadik a halottak feltámasztásán ügyködik. London lakóit egy rejtélyes, Marie Celeste gyanánt az égen köröző kísértetléghajó riogatja. Furcsa kinyithatatlan dobozok tűnnek fel, majd megint el. Egy milliomos az új találmányok megkaparintásán ügyködik, kerül amibe kerül. Egy önjelölt próféta pedig kihasználja a csodálatos eseményeket, hogy mindenkit meggyőzzön a végítélet közeledtéről. Mindennek a hátterében pedig egy legendás lény, a régi alkimisták szolgálatában álló homunculus áll.

Blaylock úgy dobja be olvasóit az események sűrűjébe, hogy joggal feltételezhetnénk: lemaradtunk az előzményekről. Csakhogy a sorozat első részeként jegyzett könyvnek semmi köze ehhez a történethez. Ez itt pusztán az író leleménye, aki úgy írta meg a sztorit, mintha egy sosem létezett regény folytatása lenne. Idővel minden fontosat megtudunk, amit az előző tudósgeneráció üzelmeiről tudnunk kell. Őket a szerző jól felismerhetően a viktoriánus klasszikusokból merítette. Mintha egy elborult elméjű Frankenstein doktor és Mr. Hyde szentségtelen kettősének nyomait követnénk spoiler. Utódaik, vagyis a regény hősei már két táborra oszlanak: jó és gonosz feltalálók üldözik egymást a viktoriánus éjszakában, mint afféle gépesített Holmes és Moriarty.

A történet néha indokolatlan bonyolultságában felfedezhető az a fajta önirónia, amely azóta is a legjobb steampunk szerzők sajátja (gondoljunk csak Félix J. Palmára). Az író kvázi játszik velünk, és arra bátorít, hogy ne vegyük teljesen komolyan a regény egy-egy abszurd húzását. Gonosztevői kifejezetten groteszk, tragikomikus figurák, akik bár rendszeresen bohócot csinálnak magukból (például élő hal után rohangálnak morbid kísérleteikhez), valahogy mindig szerét ejtik, hogy másokban sokkal több kárt tegyenek, mint önmagukban. Pozitív hősei pedig jellegzetes viktoriánus úriemberek, akik előkelő békebeli angolsággal (szolgáik pedig valódi cockney akcentussal) számolnak be kalandjaikról. A könyv minden furcsasága ellenére ma is szórakoztató darab.


James P. Blaylock: Homunculus

James P. Blaylock: Homunculus

In 1870s London, a city of contradictions and improbabilities, a dead man pilots an airship and living men are willing to risk all to steal a carp. Here, a night of bangers and ale at the local pub can result in an eternity at the Blood Pudding with the rest of the reanimated dead.