rheinfuss értékelése


rheinfuss>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

Elolvastam mindhárom eddig megjelent válogatást az év science fiction és fantasy novelláival, mert nagyon érdekelt, hogyan látják a magyar szerzők napjainkat, milyen stílusú és műfajú történeteket írnak, és egyáltalán szeretem a novellákat, egy-egy regény elolvasása után jól esik egy rövidebb lélegzetvételű zsánermű. Összességében az a benyomásom támadt, hogy zsánerszerzőinket a fantasy és annak „furcsa” ága sokkal jobban érdekli, mint engem, és elég sötéten látják/láttatják munkáikon keresztül közvetlen környezetüket, jövőjüket.

Nem változott a véleményem az idei, 2020-as kötetet elolvasva sem. Amit megállapítottam magamban, hogy nagyon érezhető a pontos, precíz szerkesztői munka, a szoros együttműködés a szerzőkkel abban, hogy jól kimunkálják alkotásukat, a lehető legjobbra csiszolgassák azokat, és úgy tárják az olvasók elé, hogy a történet, az öltet és a fantázia mellett a megformáltság is fontos legyen. Ez szerintem egyértelműen Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor alázatos és értő hozzáállásán múlt, nagyon jó volt olvasni a történeteket, a döntő többsége olvasmányos volt, szépen, gördülékeny stílusban volt írva, tényleg élményt jelentett még abban az esetben is, ha pl. a történet maga nem kápráztatott el vagy nem érdekelt igazán.

Továbbra is sokkal-sokkal több a fantasy, mint a science fiction, és bár rajongok előbbiért, de annak inkább (és most már egyre inkább meggyőződésem, hogy ez így van) klasszikusabb vonulatáért, mégis annyira vártam a jó sci-fiket, melyek az én ízlésemnek megfelelnek. Azonban sajnos ebből (hangsúlyozom szerintem) csak kettő volt, de mind László Zoltán, mind Körmendi Ágnes történetét imádtam, különösen mert világuk szép lassan bontakozott ki előttem, és a felfedezés izgalmát szolgáltatták ügyes történetük mellett. Molnár B. Gábor Sajátos műfaji egyvelege szórakoztató volt, ügyes hommage, de talán nagyobb terjedelemben jobban működött volna (és egyébként érdekelne is), Takács Bogi novellája a tavalyi antológiában olvashatóval ellentétben most nem igazán nyerte el a tetszésemet, de sci-fi, ez kétségtelen.

A többi írás közül volt, ami nagyon tetszett (A róna gyermeke, Kobalt, Kicevice) , de legalábbis szórakoztatónak találtam őket (Jónás, Embermadár, Piros folt a végtelen fehéren, Cunciróka), és külön kiemelném a rendkívül egyedi hangulatú panel-fantasyket, melyek egyedi és izgalmas színfoltjai a kötetnek (A valódi tulajdonos, Lakás a kilencediken).

Az egyik nagy kedvencem lett Radics Roland A másik című írása, mert a szürke rögvalóságból talán ez jelentette az igazi kiszakadást, igazi eszképista élményt nyújtott, eredeti volt, vicces és kerek, ismerős felütéssel, de eddig általam nem olvasott megközelítéssel.

A weird vonalat most is Farkas Balázs és Veres Attila szolgáltatta, elvoltam velük, de igazából nem okoztak most katarzist, viszont a korábbi évekkel ellentétben Kiss Gabriella számomra csalódás volt, ahogy Lőrinczy Judit novellájával sem tudtam egy hullámhosszra kerülni.

Azt hiszem annak ellenére, hogy a novellák hangulata, megközelítése nagyon sötét az én ízlésemnek és folyamatosan Vörösmarty „Nincsen remény! nincsen remény!” sorai visszhangoztak a fejemben, az írások kimunkáltsága, sokszínűsége, igényes megformáltsága, főleg pedig a hazai szerzők ilyen magas színvonalú munkássága miatt, továbbra is szándékomban áll elolvasni a remélhetőleg folytatódó sorozatot.


Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

A Naprendszeren átzakatoló vonat, rendhagyó kísértetház, furcsa emberkísérlet, népi boszorkányság, nyomozás egy űrállomáson, félbehagyott teremtés és a világ helyreállítása: a tavalyelőtt indult antológiasorozat idei kötetében tizennyolc különös és izgalmas novella található ismert és új szerzőktől.