trombitang értékelése


trombitang>!
Raoul Renier: A kárhozott

Az első pár oldal utàn kissé meglepődtem, mert mint kiderült, itt nem Mersant Le Sinistre története folytatódik. Annyi baj legyen -gondoltam –, úgysem volt annyira szimpatikus a csávó. (Sőt!) Kapunk viszont helyette egy közel sem feddhetetlen, de bőven szerethető karaktert. Ő Bayard de Montbrun, aki a sok-sok egyéb titulusa mellett is leginkább dalnok, költő. Ez számomra már önmagában egészen lelkesítő. Aztán jöttek a további extrák, melyek – úgy látszik – Kornya Zsoltnàl már az alapfelszereltség részei: a gyönyörködtető szöveg, a már korábban is dicsért középkori szín, érdekesebbnél érdekesebb mellékszereplők, erős monológok, párbeszédek. Nagyon jó arányérzékkel az apróbb, mások számára akár fölöslegesnek tűnő részletekbe is belemegy. Elmagyarázza a falusi hierarchiát, bemutatja egy kiskocsma mindennapjait (igazi kocsmaromantika, szesztestvérek, stb…), megismerhetjük az igricmesterség műhelytitkait, stb.. Én ezekért odáig voltam és vissza!
És hát klassz a történet, mely tekinthető akár egy középkori kriminek is, okkultizmussal, mágiával..

Hát amice!
Szívesen folytatnám még ezt az értékelést, mert jónéhány tárgyalni való elem akad még itt a könyvvel kapcsolatban, de képességeim csekély mértéke miatt nem menne spoiler nélkül. Viszont azt elmondhatom, nálam Kornya Zsolt kedvenc lett, és a legközelebbi terveim között szerepel műveinek beszerzése. :-)

5 hozzászólás

Raoul Renier: A kárhozott

Raoul Renier: A kárhozott

A keresztény Európa megállíthatatlanul hanyatlik a százéves háború vértengerébe. A keserű lelkek és hazugságok káoszában egy breton vándordiák a beavatást keresi. Kósza legendák jutnak fülébe a rejtőzködő mágusok testvériségéről, mely az árnyékok közül irányítja a történelem menetét. Gyanúját erősíti egy csonka kézirat, melyet csavargó-mentora nyújt át neki halálos ágyán. Bayard százféle álcában kutat az éjszaka hatalmasságai után: kobzos, rablóvezér, udvari bolond, hullarabló, elcsapott teológus s ki tudja még, mi más. A nyomok végül egy eldugott parasztfaluba vezetnek, s egy omlatag lovagvárba a közelében. Fantomok és délibábok ropják táncukat Bayard körül, itt semmi sem az, aminek látszik, még önmagában sem bízhat többé. Végül szembekerül a káprázat mélyén megbúvó hatalommal: a félelmetes Fekete Emberrel.