ViveEe P értékelése


ViveEe P>!
Vivien Holloway: Mint az óramű

Nagyon szerettem Willt és a Langtonokat, nagyon bírom az írónő stílusát, így nagyon örültem ennek a könyvnek, és rendesen meg is lepődtem, hogy ezzel vége. (Bár nem bánom, nem kell mindent elnyújtani, akkor sem, ha jó.)
Előtte újra olvastam az összes részt, hogy minden egyben meglegyen a fejemben és kellően élvezzem a befejező részt.
És szomorúan tapasztaltam, hogy már nem tetszettek annyira, és sajnos ez sem.
A stílus továbbra is tetszett, ezek a karakterek továbbra is zseniálisak, csak a cselekménnyel lett bajom. Bár semmi vajon Harryvel (pedig Will fan vagyok), onnantól, hogy bekerült a képbe, valahogy már nem olyan jó a történet.
Kevésbé szólt egy szeretetre méltó bolondos tolvaj családról és az urifiú tanoncról, inkább vált Harry életének és nehézségeinek színterévé. Mindig meg kell menteni, meg kell keresni, a nyomában kell járni.. És nekem jobban tetszett az előbbi. Bár az is tény, hogy sokkal komolyabb lett a történet pontokon.
És itt van ez az utolsó könyv.
Winie megint Harryt akarja kihúzni a pácból, miközben Will is járja a maga útját.
Szerintem mindenki tudta már az előző résznél, hogy Will és Winie csak barát szinten maradnak, itt már nagyon nyilvánvaló. Winie megy a saját feje után, próbálja kordában tartani az eseményeket. Nyomozgat, fenyeget, alkukat köt.
Már nem éreztem tolvaj lánynak. És szerintem nem is illik hozzá, sőt pontokon nevetséges, hogy a keményfiút játsza. És csak a családja miatt sikerül neki.
Aztán itt az óramű kérdése. Nagyon tetszett a koncepció, de az, hogy ki és mire akarta használni, az már nem. Kicsinyes volt, és nem az átgondoltságot, hanem a sértett bosszúvágyat éreztem benne.
Ezenkívül szinte minden szál nyitva maradt. Egyedül Tony ügye lett elvarrva, és sajnos ez is kicsit a wtf kategória lett.
Szóval itt még lehetne mit csinálni, de jó ez így, a szereplők élete megy tovább, a miénk is.
Viszont Will és a nagymama mellett Audrey is nagy kedvenc karakter lett.
Sajnálom, hogy nem maradt meg az a tűz, amit az első pár kötet hozott, de így is különleges sorozat egy magyar szerzőtől.


Vivien Holloway: Mint az óramű

Vivien Holloway: Mint az óramű

„– Woolf Langton senkivel sem törődik, aki nem a drágalátos családjához tartozik, higgyen nekem – a szavaiból csak úgy csöpögött a méreg. – Winie talán megpróbálkozik vele egyedül, de kudarcot fog vallani.
– Nem lennék ebben olyan biztos.
– A közhiedelemmel ellentétben Winie Langton csak egy lány. Nem mindenható, és nem is érinthetetlen. Nekem elhiheti.”

Lehet, hogy nem mindenható, vagy érinthetetlen, azonban meglehetősen dühös.
Bár a lakása leégett, és mindene a tűz martalékává vált, nincs ideje emiatt siránkozni. Harryt elrabolták, Winie pedig mindent felforgat annak érdekében, hogy megtalálja. Szembemegy a családja akaratával, és még Ezra Cassidyvel is egyezséget köt, annak ellenére, hogy pontosan tudja, ennek súlyosan meg fogja fizetni az árát.
Harry talán még sosem volt ekkora bajban. A medálja és a szerencséje nélkül csak az évek alatt rutinná vált túlélési képességeire, és Winie-re számíthat, de lassan kezd kifutni az időből.
Will tudomást szerez arról, hogy az édesanyja életben van, bár már koránt sem ugyanaz az ember, akire gyerekkorából emlékszik. Cornelia hűvös, távolságtartó, és a végletekig manipulatív…
Woolf Langton eközben felfedezi, hogy a Mesterkulcsot ellopták, és nem telik sok időbe, hogy újabb tolvajtárgyaknak vesszen nyoma, az áruló pedig talán közelebb van, mint hinnék.

A Winie Langton történetek befejező része!