Chöpp P értékelése


Chöpp P>!
Borbély Szilárd: Nincstelenek

Borbély Szilárd: Nincstelenek Már elment a Mesijás?

Most egy kicsit bambulok a semmibe, hogy befejeztem. Egy kicsit fáj, egy kicsit érdes, és felpuffad, ha megérintem. Mint egy kelés. Alatta gyűlik a genny. Odvas és szomorú lesz akkor is csak, ha betokozódik. Ilyen ez a régi paraszti világ. Tudom, nagyszüleim szülőföldjén – saját korábbi szülőföldemen – jártam. Ismerek minden szántást, a TSZ langyos tej és tehénszar szagú tartályait, vályúit, itatóit. A mészégetőt, a vályogvetőt, a korcsmák húgyszagú falát. A majdnem megszólalásig csiklandozó trágár kifejezéseket, úgy, ahogy kimondták, a hajdúságban kicsavarva: lú, kenyír, stélázsi, gúnya vagy rokolya. Igen, nálunk így mondták és mondják ma is. Nálunk még mindig inkább paraszti világ van, mint szabad kapitalista; inkább keleti, mint nyúgati. Poros, földszagú, zsibbadt. Nem a lehetőségek és pláne nem a szabadság hazája. Ha van a szabadságnak határa, ez a világ valahol ott tesped a határoktól messze keletre. Nagyon, nagyon messze.
Több közöm van hozzá, mint a könyv olvasása előtt gondoltam volna…

33 hozzászólás

Borbély Szilárd: Nincstelenek

Borbély Szilárd: Nincstelenek

A szerző új kötete életrajzi fikció. Szabálytalan prózakönyv, amely egy elzárt, endogám, szatmári kisfalunak a tereit és alakjait, emlékeit és hiedelmeit mutatja be, ahogy azt egy gyerek láthatja.