Zanbar értékelése


Zanbar>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III.

Felemás kódex.

Gondban vagyok ezzel a kötettel, mert az első felét teljesen értem. Az egy újabb tematikus történet gyűjtemény a halálról, tengerről régi földekről. Kiválóan működik – és külön érdekes, hogy rámutat arra, hogy az öreg polip valójában mennyire sokadlagaos karakter csupán ebben a világban – hiszen alig emlegetik, míg másoknak sokkal több szerep jut.
Abban a tekintetben is jól működik, hogy az Árnyék Innsmouth felett és a Dolog a küszöbön egy kötetben kapott helyet – így lényegében előre magyarázzák, mi-miért olyan érdekes a Dolog a küszöbönben. Jó.
A kötet másik fele viszont számomra komoly csalódás – egyszerűen azért, mert süt róla, hogy pusztán az oldalszámok miatt került a kötetbe. Mint mikor a örökösök összeszednek minden papírfecnit a híres író dolgozószobájából és amelyiken annak egyik vagy másik híres művére történő utalás található, azt kinevezik elveszett töredéknek és beviszik a kiadóhoz, hogy nosza itt van három sor. Kiábrándító, mi több unalmas. Mindezt száz oldalakon keresztül.

Ennek fényében a trilógia legkevésbé sikerült darabja ez a kötet – plusz ha figyelembe veszem, hogy már a második kötetben is felfedezhető némi „időhúzás” a választott történetek tekintetében akkor kicsit rossz száj ízzel zárul mindez nekem – mert 2 nagyon erős kötet helyett lett 1 korrekt, egy fél korrekt és egy nagyon nem korrekt darab


H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III.

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III.

Howard Phillips Lovecraft életműve, pályatársai zömétől eltérően, nem merült feledésbe: újra és újra kiadják, nem csupán hazájában, hanem külföldön – így Magyarországon – is. Lovecraft öröksége a mai napig eleven: világképének hátterére számtalan új írásmű születik az általa teremtett stílusban. Követői értelmezik és átértelmezik Lovecraftot, s nem mellékes körülmény, hogy soraikat a kortárs irodalom talán legnagyobb alakja, Jorge Luis Borges nyitotta meg. Lovecraft önmagát mindig Poe és Bierce követőjének tekintette. Sajátos világképének kialakításán – mely összetéveszthetetlen ízt kölcsönöz írásainak – roppant tudatosan dolgozott az irodalmi előképek kutatását is beleértve, melyről egy terjedelmes esszében is számot ad. Felfogásának lényege dióhéjban annyi, hogy megfosztotta a rémtörténetet a késő középkorból örökölt misztikus sallangoktól, s helyükre egy jellegzetesen modern életérzést állított: azt a fajta hideg iszonyatot, ami az embert a gigantikus, személytelen világegyetemmel szembesülve tölti el. A gondviselés illúziójától megfosztott egyén pánikreakciója ez, aki rádöbben, hogy magára hagyottan áll ebben a világban, amelynek szempontjából teljesen mindegy, hogy él-e, hal-e. A szörnyek – a hideg kozmosz megszemélyesítései az írói síkon – valójában abszolút közönyösek; az egyes ember – sőt, az egész emberi faj – semmiféle jelentőséggel nem bír számukra. És persze éppen ez bennük az iszonyatos; sokkalta iszonyatosabb, mint bármiféle szimpla gonosz lélek a keresztény kultúrkör naivan kétosztatú hiedelemvilágából.
Szándékunk az volt, hogy sorozatunkkal Lovecraft irodalmi munkásságáról nyújtsunk hiteles és átfogó képet. Jelen összeállításunk a második darabja annak a háromkötetes gyűjteménynek, mellyel a színvonalas és áttekinthető Lovecraft-összkiadás hiányát kívánjuk pótolni, remélhetőleg az olvasóközönség megelégedésére.