Noro  értékelése


Noro >!
Steven Erikson: Forge of Darkness

Idestova öt éve nem olvastam Eriksont, mióta végeztem a The Crippled Goddal, mégsem hinném, hogy csak bennem van a hiba. Ennek a könyvnek ugyanis keményen semmi köze a Malaza Bukottak Regéjéhez. Más stílus, más világ, más történet, (az esetlegesen ismerős nevek dacára) más szereplők, és azon sem nagyon lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a szerző is egy másik Erikson. Ez egy „inner space fantasy”, amelynek lapjain pirossal kéne szedni azokat a jeleneteket, ahol hébe-hóba kilátunk egy karakter fejéből. Filozofikus regényből pedig nekem úgy 3-400 oldal a tűréshatárom.

Ez a könyv annak a történetnek a bevezetője, amelyből talán majd kiderül, hogyan lettek a malaza könyvekben szereplő tiste fajok: az andiik, az edurok és a liánok egymás ősellenségei. A szerző ehhez egy olyan régi korszakba ment vissza, amelyre még A jég emlékezetében sem utalnak – pedig a nevezett emlékezet több százezer évre megy vissza. És ezen a ponton nem tudom, hogyan értékeljem azt, hogy az itt leírtak kicsit sem illenek eddigi ismereteimbe. Mert persze, lehet, hogy negyedmillió év alatt a mítoszok „néhány” részlete megváltozott. De én ezeknek a változtatásoknak nem látom értelmét. A korábbi könyvekben leírt változat ugyanis sokkal érdekesebb és egzotikusabb volt. Itt nincsenek üregek és ösvények, elődök és szétszéledtek, imassok és che'mallék, a tisték pedig egészen egyszerű, középkori társadalomban élnek. Egyedül a jaghuták ismerősek az egészből… de mit keresnek egyáltalán a jaghuták a tiste őshazában? (És ha már itt vannak, miért nem róluk szól inkább a könyv?)

Erikson tulajdonképpen mindig is szerette az istenek és halandók viszonyát pedzegetni, több könyvéből is idéztem* erre utaló szakaszokat. Itt rádobott erős 900 oldalt a témára. Mert a középpontban szerintem ez áll: a királynő szerepét átveszi egy élő istennő, akivel az emberek nagy többsége nem tud mit kezdeni, és aki nézetem szerint maga sincs tisztában spoiler önmagával. A nagy filozófiai diskurzus jelentős része erre vezethető vissza. De jóból is megárt a sok. Mert hiába a sok mélyreható gondolat, ha az egyes karakterek, akiktől ezen eszmék származnak, teljesen elvesznek közöttük. A regényből ugyanakkor kiemelkedik néhány igazán emberi sors, amelyek megússzák, hogy a résztvevők érzései átcsússzanak az elméleti síkra, és így morális polémiává váljanak.

*link, link, link, link

7 hozzászólás

Steven Erikson: Forge of Darkness

Steven Erikson: Forge of Darkness

Now is the time to tell a tragic tale that sets the stage for all the tales yet to come… and all those already told.

It is the Age of Darkness and the ancient land called Kuruld Galain – home of the Tiste Andii and ruled over by Mother Dark – is in a perilous state. The great warrior hero, Vatha Urusander, is being championed to take Mother Dark's hand in marriage but her Consort, Lord Draconus, stands in the way of such arrogant ambition.

As the impending clash between these two rivals sends fissures rippling across the reals and rumours of civil war flare up, so an ancient power emerges from seas once thought to be long dead. None can fathom its true purpose nor comprehend its potential. And in the midst of this seemingly inevitable conflagration stand the First Sons of Darkness – Anomander, Andarist and Silchas Ruin of the Purake Hold – and they are about to reshape the world…

Here begins an epic tale of bitter family feuds, of jealousies and betrayals, of wild magic and unfettered power… and of the forging of a sword.