Zanbar értékelése


Zanbar>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Egy remete természetrajza.

A trilógia második kötetére sikerült olyan novellákat. kurta regényeket összeválogatni, melyek saját értékük mellett kiváló képet festenek magáról a korról, melyben Lovecraft élt, alkotott, és mi úgy megihlette.
Tagadhatatlan, hogy New-England Amerikai léptékkel mérve ősi vidékei közel állnak az íróhoz, apró városkái, völgyei, egymásra rakódó, egymásból képletesen és szó szerint táplálkozó korszakai, roskatag tanyaházai, melyekben nemzedékek nőttek fel részeleges, vagy teljes elszigeteltségben, folytatva az ősi hagyományokat, imádva a maguk torz isteneit. Műveinek visszatérő alakja a magányos tudós, a remete, amilyen Lovecraft maga is volt, ki hihetetlen és borzalmas felfedezések sorát teszi és örökíti meg naplójában, beszámolójában, buzgón fohászkodva hallgatóságához/olvasóihoz, hogy higgyenek neki, mert az úgy volt és nem másként.
A kötetnek hála New England, hangozzon bármilyen sután is, egyfajta tolkieni szintre emelkedik, lassan csordogáló valóságával sötét erdőivel, azok árnyékában megbúvó otthonaival. Az, hogy annak lakói hobbitok, vagy orkok, már az olvasó dönti el.
Külön kiemelném azt, hogy ebből a könyvből kiderült, hogy Lovecraft és Howard nemcsak kortársak voltak, kik hatottak egymásra – és talán egy világban is alkottak, de abban is egyeztek, hogy míg a remete életet élő Lovecraft sikeresen formázta meg magáról a karaktereit, Howard talán éppen magáról mintázta a gleccserkék szemű, hatalmas Kimmériait.


H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Howard Phillips Lovecraft életműve, pályatársai zömétől eltérően, nem merült feledésbe: újra és újra kiadják, nem csupán hazájában, hanem külföldön – így Magyarországon – is. Lovecraft öröksége a mai napig eleven: világképének hátterére számtalan új írásmű születik az általa teremtett stílusban. Követői értelmezik és átértelmezik Lovecraftot, s nem mellékes körülmény, hogy soraikat a kortárs irodalom talán legnagyobb alakja, Jorge Luis Borges nyitotta meg. Lovecraft önmagát mindig Poe és Bierce követőjének tekintette. Sajátos világképének kialakításán – mely összetéveszthetetlen ízt kölcsönöz írásainak – roppant tudatosan dolgozott az irodalmi előképek kutatását is beleértve, melyről egy terjedelmes esszében is számot ad. Felfogásának lényege dióhéjban annyi, hogy megfosztotta a rémtörténetet a késő középkorból örökölt misztikus sallangoktól, s helyükre egy jellegzetesen modern életérzést állított: azt a fajta hideg iszonyatot, ami az embert a gigantikus, személytelen világegyetemmel szembesülve tölti el. A gondviselés illúziójától megfosztott egyén pánikreakciója ez, aki rádöbben, hogy magára hagyottan áll ebben a világban, amelynek szempontjából teljesen mindegy, hogy él-e, hal-e. A szörnyek – a hideg kozmosz megszemélyesítései az írói síkon – valójában abszolút közönyösek; az egyes ember – sőt, az egész emberi faj – semmiféle jelentőséggel nem bír számukra. És persze éppen ez bennük az iszonyatos; sokkalta iszonyatosabb, mint bármiféle szimpla gonosz lélek a keresztény kultúrkör naivan kétosztatú hiedelemvilágából.
Szándékunk az volt, hogy sorozatunkkal Lovecraft irodalmi munkásságáról nyújtsunk hiteles és átfogó képet. Jelen összeállításunk a második darabja annak a háromkötetes gyűjteménynek, mellyel a színvonalas és áttekinthető Lovecraft-összkiadás hiányát kívánjuk pótolni, remélhetőleg az olvasóközönség megelégedésére.