FélszipókásŐsmoly  értékelése


FélszipókásŐsmoly >!
H. P. Lovecraft: Zarándokút Kadathba

Három összefüggő, álomközpontú írás alkotja a kötetet, Lovecraft egy másik művében is felbukkanó Randolph Carter a főhőse mindnek. Előbb volt a Randolph Carter vallomása, ami nem kapcsolódik a három történethez, de elvileg ott született meg a szereplő.

A címbéli Kadath egy misztikus város, az Álomföldeken található, ahol az álomistenek lakoznak. Carter ősi családi hagyatéka, egy ezüstkulcs nyitja az Álomföldek kapuját, ide távozik a főhős az első novellában egy barlangon keresztül (ez a jelenet most felidézte azt, ahogy John Carter jutott a Marsra – talán ez is közrejátszott a szerző ihletésében). Eltűnését és kozmikus utazását meséli el a második novella, ami E. Hoffmann Price sürgetésére született, vele közösen megírt történet. Ezek hozzák a megszokott stílust: a megmagyarázhatatlan rejtélyt és a földöntúli rettenetet.

A harmadik történet már kisregény terjedelmével bír, és sokkal inkább egy varázslatos, ámulatba ejtő – olykor zavarosan látomásszerű – portal-fantasy, mint horror, de azért ebből sem hiányzik a borzongató (vagy épp a viszolyogtató) érzés (link). Bihari György csodás fordításában kedvenccé váltak az éji huhogányok (link) és Nyarlathotep, a Kúszó Káosz. A Zarándokút Kadathba a két ezüstkulcsos írás előtt keletkezett, de a szerző folyamatosan alakítgatta, dolgozott a szövegén. Érződik is rajta a nehézkes szülés az előző kettő gördülékenységéhez képest. Emellett – a gyönyörűen megfogalmazott – erős képei miatt tömény és mélységes.

Nagy hatást gyakorolt Kij Johnsonra, aki ennek nyomán megírta saját változatát: egy álom-utazást női szemszögből, női főhőssel.

3 hozzászólás

H. P. Lovecraft: Zarándokút Kadathba

H. P. Lovecraft: Zarándokút Kadathba

„Arkham mögött a hegyek át vannak itatva különös varázslattal – valamivel, amit talán Edmund Carter, az öreg varázsló hívott le a csillagok közül, vagy idézett föl az alvilág kriptáiból, amikor 1692-ben elmenekült Salemből. Mihelyt Randolph Carter beért a hegyek közé, tudta, hogy megközelítette az egyik kaput, amelyet a néhány merész, rettegett és idegen lelkű ember robbantott a világ és a külső abszolútum között emelkedő titáni falakon. Érezte, hogy itt, az évnek ezen a napján sikeresen végre tudja hajtani azt, amit hónapokkal ezelőtt olvasott le a hihetetlenül régi, megfeketedett ezüstkulcs arabeszkjeiről. Most már tudta, miként kell forgatnia, hogyan kell föltartania a lenyugvó napba, és milyen szertartásos szavakat kell mondania az utolsó, a kilencedik fordulatnál.” Aki kedveli a misztikus történeteket, a földöntúli birodalmak borzongató lényeit, a képzeletbeli kirándulást titokzatos tartományokba, tartson Randolph Carterral. Lovecraft hőse a három lazán kapcsolódó novellában ilyen tájakra kalauzolja el az olvasót.