Zanbar értékelése


Zanbar>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei I.

Matematikai horror.

Kamasz voltam még mikor először olvastam ezt a kötetet, és bevallom, félelmetesnek a szó hagyományos értelmében akkor sem találtam. Lovecraft valójában nem horror író számomra, hanem matematikus, aki azt az egyszerű elméletet alkalmazza az írásban, hogy a végtelenség térben és időben olyan nagy, hogy semmi sem lehetetlen benne. Nem csupán teoretikusan.
A helyszínek, az események, és a mögöttük álló erők akár valódiak is lehetnek, pusztán csak azért, mert nem habozik mérhetetlen távlatokba helyezni őket. Ha bele gondolunk, az emberi civilizáció történelmében is több a fehér folt, mint a festett, évről évre fedeznek fel eladdig teljesen ismeretlen kultúrákat, hát ki az aki azt meri mondani, hogy a Föld karcsú évmilliárdjaiban nem rejlenek bizonytalan, homályos időszakok, fejlett fajokkal és emberidegen hatalmakkal, és ha már a krokodiloknak sikerült túlélniük egy kihalást, miért ne menne ez más, náluknál is szívósabb fajzatoknak?
Sokan mondják rá, hogy Lovercraft horrora személytelen, lényei idegenek és tesznek az emberre magára, ám, ez nem igaz. Jelen vannak, ám csupán a fiatalabbak és izgágábbak cselekszenek könnyen megfogható és értelmezhető módon, kultuszok, varázslatok és lények formájában. Legtöbbjük, az igazán öregek sokkal inkább olyanok, mint az időjárás, a napszakok váltakozása, vagy maga a lélegzés. Jelen vannak, kétségbevonhatatlan nyomot hagyva a világban, bár ettől létük felismerése nem kevésbé nyomasztó – nagyjából annyira, mint mikor az ember felismerte, hogy a Nap nem a Föld körül kering, vagy, hogy ez utóbbi nem lapos.
Három nagyobb és sok kisebb műre tagolódik a kötet, melyek közül az Őrület hegyei és a Zarándoklat Kadath-ba a legmeghatározóbb, hiszen ez a kettő mutatja be legjobban miként képzelte el Lovecraft a Mérhetetlen Vének valóságát és a „fantasyt” ha nevezhetjük így az Álomföldeket. Fontos hozzá tenni, hogy az író nem csak az akkor még nem ismert világot használta fel és töltötte ki a képzeletével, de beleszőtte mindazt, mit nagyon is ismert az ember, úgy a tudományt, mint a folklórt – nem véletlenül, hogy New England „a legvénebb amerikai föld” lett művei egyik középpontja, hiszen ennek a földterületnek van a legtöbb kötődése az Óvilághoz, ez maga az Amerikai Ősföld, melynek történelme századokra nyúlik vissza, boszorkányokkal, fejetlen lovasokkal, különös, roskatag vérvonalakkal és fura, cseppet sem modern városokkal. Ez az a hely, ahol ha van ilyen, akkor gyökeret ereszthetett a gonosz.

Két dolgot ki kell emelnem.
– Egyes novelláknak egyszerűen nincs értelme. Nem szólnak valójában semmiről, pusztán árnyalatnyi adalékot szolgáltatnak ahhoz a világhoz, melyben léteznek, de ennyi és nem több.
– A fordítás időnként kiábrándító, és sokszor torz. Mire ezt a kötetet kiadták, már két éve létezett a Chtulhu hívása, magyar fordítása, melyben pontosan a Zarándoklat Kadath-ba novellát idézve szerepel a ghulok leírása. Ghul, vagy ghoul. Nem ghost, vagyis nem kísértet, ahogy ebben kötetben áll. Közel sem ugyanaz.

Lovecraft nem félelmetes, sokszor még csak nem is komor, inkább nyomasztó, mert sok dolgot sohasem helyez el térben és időben. Leng, Ry'leh, Kadath, a Névtelen város bárhol lehet a Földön, bármelyikünk sétálhat álmában Ulthar városában, hol a macskák vígan élnek és én magam is tudok legalább egy olyan magyar várost, ahol igenis ott áll a különös, magányos ház a ködben, és amitől ma is tiltják gyermekeiket, az ott lakók.


H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei I.

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei I.

Howard Phillips Lovecraft életműve, pályatársai zömétől eltérően, nem merült feledésbe: újra és újra kiadják, nem csupán hazájában, hanem külföldön – így Magyarországon – is. Lovecraft öröksége a mai napig eleven: világképének hátterére számtalan új írásmű születik az általa teremtett stílusban. Követői értelmezik és átértelmezik Lovecraftot, s nem mellékes körülmény, hogy soraikat a kortárs irodalom talán legnagyobb alakja, Jorge Luis Borges nyitotta meg. Lovecraft önmagát mindig Poe és Bierce követőjének tekintette. Sajátos világképének kialakításán – mely összetéveszthetetlen ízt kölcsönöz írásainak – roppant tudatosan dolgozott az irodalmi előképek kutatását is beleértve, melyről egy terjedelmes esszében is számot ad. Felfogásának lényege dióhéjban annyi, hogy megfosztotta a rémtörténetet a késő középkorból örökölt misztikus sallangoktól, s helyükre egy jellegzetesen modern életérzést állított: azt a fajta hideg iszonyatot, ami az embert a gigantikus, személytelen világegyetemmel szembesülve tölti el. A gondviselés illúziójától megfosztott egyén pánikreakciója ez, aki rádöbben, hogy magára hagyottan áll ebben a világban, amelynek szempontjából teljesen mindegy, hogy él-e, hal-e. A szörnyek – a hideg kozmosz megszemélyesítései az írói síkon – valójában abszolút közönyösek; az egyes ember – sőt, az egész emberi faj – semmiféle jelentőséggel nem bír számukra. És persze éppen ez bennük az iszonyatos; sokkalta iszonyatosabb, mint bármiféle szimpla gonosz lélek a keresztény kultúrkör naivan kétosztatú hiedelemvilágából.
Szándékunk az volt, hogy sorozatunkkal Lovecraft irodalmi munkásságáról nyújtsunk hiteles és átfogó képet. Jelen összeállításunk az első darabja annak a háromkötetes gyűjteménynek, mellyel a színvonalas és áttekinthető Lovecraft-összkiadás hiányát kívánjuk pótolni, remélhetőleg az olvasóközönség megelégedésére.