FélszipókásŐsmoly értékelése


FélszipókásŐsmoly>!
Ursula K. Le Guin: The Word for World is Forest

Ez a kisregény a Haini-ciklus része* spoiler, de ezek a történetek lazán kapcsolódnak egymáshoz, önállóan is olvashatóak, együtt pedig egy gazdagabb képet alkotnak. Tulajdonképp úgy lehetne jellemezni, hogy ez James Cameron Avatárjának egyértelmű ihletforrása (off), csak kritikusabb hangvételű, érettebb, összetettebb történet. Persze meg lehetne említeni a Jedi visszatér ewokjait is (sőt, a könyvben szereplő erdő/település neve Endtor). Eredetileg 1972-ben jelent meg az Again, Dangerous Visions című antológiában, majd 1976-ban önálló kötetként. Én a Gollancz 2015-ös kiadásában olvastam.

Ken MacLeod bevezetője röviden felvázolja a kisregény témáját, történelmi/kulturális hátterét, kiemeli Le Guin irodalmi jelentőségét és a mű különlegességeit. Alapvetően a kizsákmányoló és természetpusztító vietnámi háború sarkallta a megírásra (bár érdekes, hogy az emberek vezetője, Dongh ezredes, épp vietnámi). A történet szerint a Föld felélte tartalékait a fákat illetően, így ez az erőforrás értékesebbé vált az aranynál is, spoiler így az idegen bolygók erdőinek kitermelése vált a legfontosabb céllá. Egy távoli bolygón a zöldbőrű, bundás, alacsonynövésű athshék szentként tisztelik a világukat beborító erdőt. Amikor az űrutazó, technológiailag jóval fejlettebb földiek (terraiak) magukénak akarják az erdővilág erőforrásait, s katonailag megszállják a bolygót, a szelíd, erőszakmentes törzs tagjai szokatlan útra lépnek: felveszik a harcot a hódítókkal.

A szerző bevezetője filozofikusan indul, de aztán rátér a szinkronicitás érdekes jelenségére és arra, hogy Le Guin athshéit valójában tudat alatt a maláj őserdők békés szenoi népe ihlette, akikről előszor Kilton Stewart tett közzé tanulmányt az álomkulturájuk, tudatos álmodási hagyományaik kapcsán. link

Vékony kötet, egyszerűnek tűnő történettel, de igen tartalmas és mély. Velős gondolatokkal spoiler, erős üzenetekkel, a katonai hatalom és az ökológiai pusztítás elleni tiltakozással (amelyeknek sajnos ma is legalább annyira létjogosultsága van, mint a vietnámi háború idején). Mégis, ezeket kifinomult nyelvezettel közli, az érző lelket és a tiszta szellemet szólítja meg. Nem érvelget vagy filozofál, hanem gyomorbavágó közvetlenséggel bemutatja a tettek (kizsákmányolás, lázadás, megtorlás) hatását mind a hódítók, mind a leigázottak szemszögéből.

Az első oldalaktól kezdve magával ragadott, még amikor nem is volt tényleges cselekmény, csak a hátteret vázolta fel. Meglepett, hogy milyen közvetlen, életszerű a katonák férfiábrázolása, és hogy a hódítók nézőpontjával indít (ami aztán fejezetről fejezetre vált a főbb szereplők között). Viszont a kijelentéseik, gondolataik, viselkedésük durvasága, ellenszenvessége/gonoszsága egyértelművé teszi, hogy nem ők a jófiúk. A bolygó őslakóit például nem tartják többnek, mint tetves állatokat, idegesítő csótányokat (creechie), és bár a hivatalos szervek felé azt üzenik, hogy csak „önkéntes munkás hadtestbe” tömörítik őket, de nyilván távolról sem önkéntes egy munkatábor. Az erdőirtást sem lehet magyarázgatni azzal, hogy az anyabolygó szükségleteit látják el vele, mert ez messze túlmegy az egészséges mértéken. Először úgy tűnik, az őslakók mindezt némán tűrik (az emberek érkezése előtt nem ismerték az erőszakot, összhangban éltek egymással és a világgal), de valójában egyre erősödő feszültséget kelt, míg egyszer csak elpattan az a bizonyos húr.

A két nép szembeállítása mozgatja a művet: a természettől elszakadt, azt kizsigerelő, testileg-lelkileg durva, érzéketlen, kártékony, bomlasztó emberek (élükön a – Le Guin szerint – „tisztán gonosz” Davidson századossal) és a természettel összekapcsolódott, testi-lelki összhangban élő, érzékeny athshék, akik a kapcsolatuknak köszönhetően képesek akaratlagosan belépni egy álomszerű tudatállapotba (amelyre használt kifejezés számukra a fa gyökereit is jelenti), és akár megálmodni a jövőt (különösen Selver, aki az őslakók nézőpontkaraktere, és akit a népe istennek tekint).

A szereplők szélsőségesek, főleg Davidson, ami kissé valótlanná teszi őket, sokkal inkább egymásnak feszülő erőket, eszméket tükröznek, mint tényleges személyeket. (Emiatt hiányérzet lehet a karakterek árnyalása terén – ami ott van azért, csak hangsúlyosabbak a szélsőséges jellemvonások.) A két véglet közötti nézőpontot képviseli Radzs Ljubov, az antropológus, akár a yin-yang jel S-vonala. Emberek közül való, de saját bevallása szerint nem tudja, milyen az emberi természet. Figyelmesen bánik az őslakókkal, barátkozik velük és érdeklődik az álomkultúrájuk iránt, megismeri őket. Egyre jobban bevonódik az életükbe, egyre kevésbé tartja a tudósi távolságot. Mégsem képes semmi különöset tenni a békéért – ezzel is a közép bizonytalanságát fejezi ki (se nem „yin”, se nem „yang”, de tragédiája, hogy egyensúlyt teremteni is képtelen). Bár megmenti Selvert, de nem fogja fel a figyelmeztetéseit, amikor az őslakók ellentámadást terveznek, s ennek súlyos következményei lesznek mindkét oldalon.

Az egész háborús-megszállós téma erős, engem mégis leginkább az álmodás-szál foglalkoztatott, Selver szemszöge és beszélgetései tették élvezetessé az olvasást. Illetve érdekes volt még a Világok Ligája, amelyben az emberek csak sokadrangú tagok, nem uralkodók – ennek tükrében az egész hódítói szerep lekicsinylődik, csillagközi szinten Davidsonnak valójában alig van hatalma, hiába erőszakoskodik. Ajánlom azoknak, akiket megszólított az Avatár szellemisége (nem csak a látványvilág), vagy érdeklődnek az említett témák iránt.

        
*többféle olvasási sorrend ismert, a szerző a megjelenésük szerint ajánlja, e tekintetben ez az 5. rész.

>!
Gollancz, London, 2015
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 978147320578 · ASIN: 1473205786

Ursula K. Le Guin: The Word for World is Forest

Ursula K. Le Guin: The Word for World is Forest

Centuries in the future, Terrans have established a logging colony & military base named „New Tahiti” on a tree-covered planet whose small, green-furred, big-eyed inhabitants have a culture centered on lucid dreaming. Terran greed spirals around native innocence & wisdom, overturning the ancient society.

Humans have learned interstellar travel from the Hainish (the origin-planet of all humanoid races, including Athsheans). Various planets have been expanding independently, but during the novel it's learned that the League of All Worlds has been formed. News arrives via an ansible, a new discovery. Previously they had been cut off, 27 light years from home.

The story occurs after The Dispossessed, where both the ansible & the League of Worlds are unrealised. Also well before Planet of Exile, where human settlers have learned to coexist. The 24th century has been suggested.

Terran colonists take over the planet locals call Athshe, meaning „forest,” rather than „dirt,” like their home planet Terra. They follow the 19th century model of colonization: felling trees, planting farms, digging mines & enslaving indigenous peoples. The natives are unequipped to comprehend this. They're a subsistence race who rely on the forests & have no cultural precedent for tyranny, slavery or war. The invaders take their land without resistance until one fatal act sets rebellion in motion & changes the people of both worlds forever.