Tatjana0 értékelése


Tatjana0>!
S. A. Locryn: Gyufaláng

Hihetetlen, úristen, azt sem tudom, hogy most mivel kezdjem.
Délelőtt fejeztem be a könyvet, de még most is olyan élénken cikázik a fejemben a történet, hogy aludni sem tudok, míg ezt ki nem írom magamból. Szerintem vannak olyan regények, amiket egyszerűen nem lehet pontozni rendesen, nem lehet a csillagos skatulyában elhelyezni egytől ötig, mert még ettől is több. Hálás vagyok az Írónak és a kiadónak is, hogy a polcra helyezhettem Sándort és Tamást.
Annyira hitelesek voltak a személyek, a környezet, a hangulat, a cselekmény, hogy teljesen levett a lábamról. Még Tamás képessége is passzolt a dolgokhoz. Minden mondat beszippantott, csak akkor tettem le, mikor már muszáj volt. Sokkal több és szebb lenne a világ, ha minden Tamásnak lenne egy Sándorja és minden Sándornak lenne egy Tamása. Ritkán lehet ennyire átérezni a szeretetet két ember között, úgy mint ebben a könyvben. Örültem neki, hogy nem két tökéletes főszereplőt kaptunk, ettől kezdve is csak szerethetőbbé váltak a fiúk.
Igen, voltak benne elírások, és néhány kesze-kusza mondat is felbukkant, de engem ez nem igazán zavart, főleg, hogy most is kb. habzó szájjal várom a következő részt a másik párról.
Minden könyvére kíváncsi vagyok, és biztos vagyok benne, hogy azonnal megveszem majd, ha kijön bármilyen írása.
Köszönöm, hogy LMBTQ és történelmi témában írsz, kedves S. A. Locryn. Évek óta azon agyalok, hogy szeretnék már egy ’56-os történetet olvasni ebben a műfajban. És tessék! :D Ezer hála! <3 <3
Valódi volt, és teljesen el tudom hinni, hogy egyszer élt a mi Tamásunk és Sándorunk. Láttam, hogy néhány értékelésre válaszolsz itt, szóval megpróbálom:)
Nem szeretnél egy facebook csoportot nyitni az olvasóidnak, ahol jobban ki tudjuk egymást közt is beszélni a történetet? :D

6 hozzászólás

S. A. Locryn: Gyufaláng

S. A. Locryn: Gyufaláng

Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.
1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?