trombitang értékelése


trombitang>!
J. Goldenlane: Isteni balhé

Nagyon vártam már, hogy végre olvashassam ezt a könyvet, egyrészt, mert a százalékos értékelés alapján szenzációsnak ígérkezett, másrészt az írónő kimondottan szimpatikus és sziporkázó jelenségnek tűnt az egyéb fórumokon tett írásai, megnyilvánulásai alapján..
Sajnos a nagy elvárásból nagy pofára esés lett.
Teljes mértékben értem, hogy sokan miért rajonganak ezért a regényért annyira nagyon, de nekem ez sok volt. Ízlés dolga, nem vagyunk egyformák..
Fantasy paródia ide vagy oda, számomra akkor is idegen, és összeegyeztethetetlen a nyelvezet a zsánerrel.
Thani legtöbbször nagyon idegesített. Folyton kibabrált mindenkivel, bárkit elmondott mindenféle bunkónak, tahónak, holott a legnagyobb kretén ő volt..
A váltott szemszög nem sikerült kifejezetten jóra, mert sok-sok unalmas és fölösleges ismétléshez vezetett. Sokszor, amikor már kezdtem volna elmélyülni a történetben, hirtelen megakasztotta ezt a váltás..
Egy-két mellékszereplőt be lehetett volna jobban mutatni, mert kimondottan érdekesek voltak. Szívesen olvastam és tudtam volna meg többet Q anyai nagymamájáról, az ősz, szakállas csövesről, Mist titokzatos kultuszáról, vagy a Természet istenének követőiről, s legfőképp azok harcos papjáról..
Szóval ez a regény nem nekem íródott, de egészen biztos, hogy fogok még Goldenlane könyvvel találkozni, már csak azért is, mert a folytatás itt figyel a polcomon, illetve a Napnak fénye ciklussal is meg fogok próbálkozni, mert egy sci-fi regénnyel már kompatibilisebbnek érzem ezt a stílust.

3 hozzászólás

J. Goldenlane: Isteni balhé

J. Goldenlane: Isteni balhé

Hősi küldetés? Jöhet!
Nagyszerű küzdelmek? Pipa!
Dicsőséges győzelem? Az meg egyenesen tuti!

A tökéletes lovag egy tökéletesen kaotikus lányt kap társnak isteni küldetéséhez, aki ugyan váltig állítja, hogy az egész csak tévedés, amihez neki semmi köze sincs, de ez nem akadályozza meg abban, hogy minden szembejövőt meglopjon, átejtsen, vagy legalább egy kicsit tönkretegye az életét.

J. Goldenlane a tőle megszokott fordulatokkal és pazar humorral szövi a történetét, de a két főhős külön nézőpontja még tőle is különleges élménnyel kecsegtet: a háború hőseként ünnepelt lovag és a nyughatatlan, utcán nevelkedett csavargó lány narrációjában valahogy egészen másként hangzik ugyanaz az „isteni balhé”.