Noro  értékelése


Noro >!
Matt Ruff: Lovecraft földjén

Mint előttem már többen, én is szét fogom offolni az értékelésemet. Ezt a könyvet ugyanis nem nagyon érdemes önmagában nézni, csak tágabb kontextusba helyezve. Kérdés persze – amire azonban nem nekem kell választ adnom – hogy a magyar olvasóközönség vajon mennyire igényli, és mennyire tűri az olyan fantasyt, amelynek feldolgozásához irodalomtörténeti kiselőadás szükséges? És miért nincs egy ilyen kiselőadás a könyvben?

Nekem az a benyomásom, hogy Lovecraft nevével itt Magyarországon nagyon óvatosan kell bánni. Az olvasóknak nagyon határozott elképzelésük van róla, hogy ez a név (pontosabban a lovecrafti jelző) mit takar, és a legkisebb eltérés is csalódást kelt. Ez így volt akkor, amikor megjelent A Sárga Király, és így van ma is. Talán még a Carcosa árnyai úszta meg a legjobban „Lovecraft átkát”, de az is igaz, hogy a mögött az átlagosnál jóval nagyobb szerkesztői munka áll. És még kiselőadások is vannak benne. Helytálló ez a bizonyos elképzelés, amelyben a magyar olvasók Lovecraftet a kozmikus horror alfájával és omegájával azonosítják? Valószínűleg nem egészen, vagy legalábbis alapvető hiányosságokkal küzd. Talán – de ez csak egy ötlet – azért emeljük piedesztálra, mert ránk még mindig az újdonság erejével hat. Hiszen több, mint fél évszázad késéssel jutott el hozzánk. Vagy egyszerűen csak szeretünk „szent teheneket” választani, akiknek a munkássága sérthetetlen, és minden, ami vele kapcsolatos, élet-halál kérdése? off Nem célom, hogy ezt a rejtélyt megoldjam, de a jelenség szerintem egyértelműen létezik.

Ettől persze még Matt Ruff könyve még jó is lehetne. Csakhogy. Ha valaki a múlt század első felének fantasy irodalmát próbálja új köntösbe bújtatni, akkor egy nagyon fontos dolgot nem szabad figyelmen kívül hagynia. A klasszikusnak tekintett szerzők (pl. Lovecraft, Smith, Howard, Moore) éppen azért lettek klasszikusok, mert ezeket az egyszerű, magazinokba írt kis történetecskéket is kiforrott stílusérzékkel és igényes nyelvezettel adták elő. Néhány jól eltalált mondattal is képesek voltak hangulatot teremteni, és elvarázsolni az olvasókat. Ruffnak viszont egész egyszerűen nincs stílusa! Ő csupán tényeket közöl. Misztikus jelenetei pedig olyan laposak, mintha ő maga is kínosnak érezné az egészet, és a lehető leggyorsabban túl akarna esni rajtuk. Egy kivételt találtam az egész könyvben: Hyppolita kalandja az egyedüli, amelyből átjön a hangulat, és érződik, hogy tényleg valami nem mindennapi jelenséggel állunk szemben. Érdekes, hogy pont az a történet emelkedik ki a kötetből, amely a pulp sci-fiből merít, nem a fantasyből. Most vagy arról van szó, hogy a régi sci-fi novellák – tisztelet a kivételnek – eleve sokkal kevésbé voltak igényesek, mint fantasy kortársaik, így nem érződik annyira a különbség; vagy arról, hogy Ruff sokkal jobban bánik a tudományos jellegű motívumokkal, mint a mágikusakkal. Akárhogy is, ez egy fantasy regényben eléggé ironikus.

7 hozzászólás

Matt Ruff: Lovecraft földjén

Matt Ruff: Lovecraft földjén

„A Lovecraft földjén valószerűtlen felütéséből egy szórakoztató, gyors, izgalmas és nagyhatású regény kerekedik.”
Neal Stephenson

1954, Chicago. A huszonkét éves leszerelt katona, Atticus Turner édesapjának nyoma vész, ezért felkerekedik, hogy megkeresse. Vele tart George bácsikája, a Néger útikönyv szerkesztője, és gyerekkori barátja, Letitia is. Útjuk Samuel Braithwhite vidéki kúriájához vezet New Englandben, arra a birtokra, ahol annak idején Atticus ősei rabszolgaságban senyvedtek. Menet közben nemcsak a fehérek Amerikájának hétköznapi borzalmaival szembesülnek, hanem olyan ártó szellemekkel is, amelyek mintha George kedvenc fantasztikus történeteiből lépnének ki.

Atticus az apja keresése révén rábukkan egy titkos szektára, melynek rejtélyes szertartásában történetesen ő maga hivatott kulcsszerepet játszani. Ahhoz, hogy élve megússza a kalandot, olyan dolgokra kényszerítik, amelyek a Turner-klán pusztulásához vezethetnek.

A Lovecraft földjén időn és téren átívelő, varázslattal, hatalommal, reménnyel és szabadsággal játszadozó, elsöprő erejű kaleidoszkópja két fekete család egymástól sokban különböző tagjain keresztül rajzolja meg a rasszizmus portréját, annak máig kísértő, szörnyűséges hatásait. Matt Ruff kozmikus horrorból, gótikus fantasyből és tudományos fantasztikumból táplálkozó regénye egyöntetű kritikai sikert aratott mind a szépirodalmat, mind a sci-fit/fantasyt olvasók körében, ráadásul 2020-ban sorozatra adaptálta az HBO.