Porcsinrózsa értékelése


Porcsinrózsa>!
Anne Cathrine Bomann: Agathe

Ez a vékony , ám annál fajsúlyosabb könyv létünk gubancaira keresi a választ. Olyan élethelyzeteket hoz elénk, amelyekben bármelyikünknek lehet része.
Az elmagányosodástól való félelem, a nyugdíjazás után feleslegessé váló ember céltalan életének előrevetülő árnyéka idő előtt mutatja testi tüneteit. A halál utáni veszteséget elhordozni ugyancsak igénybe veszi lelki erőinket. Tönkretett, megnyomorgatott gyermekkorunk terheit is cipeljük.
A regény szereplői csak úgy találhatnak megoldást a problémáikra, ha sebeiket hagyják felfakadni, majd szabad folyást engednek a gyógyulásnak. melynek kulcsa emberi kapcsolataik melegségében , az egymáshoz való viszonyulásukban rejlik.
Ameddig ember él a földön, egymás szeretetére, figyelmére leszünk utalva. Ebben van a megoldás, a segítség. A történet zárása biztatóan kínálja a reményt a méltósággal teljes, tartalmas életre.Minél idősebbek vagyunk, annál inkább értjük ennek a műnek az üzenetét. Nagyon szerettem olvasni.


Anne Cathrine Bomann: Agathe

Anne Cathrine Bomann: Agathe

Franciaország, 1940-es évek. Egy idősödő pszichoterapeuta türelmetlenül számolja a nyugdíjig hátralévő terápiás üléseket, és rezignáltan hallgatja a díványra fekvő unatkozó háziasszonyok apró-cseprő problémáit, miközben madárkarikatúrákat készít róluk. Már abban sem biztos, jó szakember volt-e valaha is, tudott-e segíteni bárkin.

Egy nap megjelenik nála Agathe, egy fiatal német nő, aki nem talál örömöt az életben, nem akar mást, csak eltűnni az emberek szeme elől… A doktor minden tiltakozása ellenére felvéteti magát a páciensek közé, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a terapeuta maga is kénytelen szembenézni az intimitástól és a haláltól való félelmével.

Hirdetés