Popovicsp87 P értékelése


Popovicsp87 P>!
C. S. Goto: Vihar

Az előző részek tartalmából: A Tartaroszon vívott küzdelem után a Vérhollók sorai megfogyatkoznak. Az ütközetben példásan helyt álló Ckriussnak abban a megtiszteltetésben lehet része, hogy viszonylag idősen űrgárdistává válhat.
Azonban a Lorn-rendszer felé menet, a Harag Litániáján megjelenik a Káosz egyik démona, melyet a három könyvtáros, Korinth, Zhaphel és Rhamah próbál visszaverni. A harc során azonban Rhamah-t elnyeli a hipertér és egy ismeretlen világon tér magához, amnéziásan.

Véget ért hát a Vérhollók rendházának első etapja, és ezt élveztem a legjobban, még úgy is, hogy jelentős hibákkal rendelkezik.
Alapból nem értettem Rhamah szálát. Miért kellett úgy elmesélni, mintha ő beszélne az olvasóhoz? Az előző két kötet után baromi fura volt ez az E/1. – E/3. váltogatás.
Ulanthus-t kicsit kakukktojásnak éreztem.
Akit nagyon csíptem, az Sturnn tábornok volt. Ez a pasi nem tököl, alighogy megjelennek a Vérhollók a Lorn V.-ön, a tábornok úgy beoltja őket, hogy azon jót nevettem. :D
Amúgy a történet jó, pörgős, de…

…szerintem sokkal jobban működött volna a Dark Crusade-del.
Annak több értelmét láttam volna, ha Gabriel Davian Thule-lal akasztja össze a bajszát, hogy a Kronus-ról csoportosítson át erőforrásokat. Ez a kakaskodás Ulanthus-szal olyan semmilyen volt.
Ahriman helyett behozhatták volna Eliphast és az Igehírdetőit, őt a játékban nagyon csíptem. spoiler
A többi negatívumot a történet sajnos hozza magával az előzményekből. Kicsit kusza, engem egy tévés fantasy-kalandfilmre emlékeztetett.
Se Macha, se Taldeer sorsa nem nagyon érdekelt, nagyon semmilyenek. Azért van egy-két igazán jó jelenetük. Na meg a vége, az pazar off, mármint nem a legvége, de az űrcsata. :D
A nagy csatajelenetek kimaradtak, csak kisebb lövöldözések vannak.
A politikai hálózat, meg a történelmi része baromira untatott, ahogy felvázolják, hogy ki kinek a cimbije, meg ez és az a dolog milyen múlttal rendelkezik. -.-
Illetve van benne két idézet amiket nem tudok hova tenni, mert eddig nem volt, funkciója pedig nincs.

Összegezve: nem a legjobb WH40k olvasmányok. Goto nagyon nem gondolta végig, mit is akar, csak beledobált mindent, ami a játékban volt (vagy nem). Az a baj, hogy nem tud történetet írni. Próbál fordulatokkal, meg misztikummal operálni, de nem kezd velük semmit. Gabrielt jobban megírhatta volna, az első részben még tetszett a vívódása, de ezt sem tudta fenntartani. off
Jajj, igen! És az a túrós God-Splitter. Toth inkvizítortól kapta még a Tartaroszon, ehhez képest még mindig a lánckardjával szórakozik…

A karakterket még mindig a játékokban szeretem jobban, sok pluszt nem adott hozzájuk.
Várom azt az űrgárdista regényt, ami nem csak a dakka dakkáról szól, hanem megkapom Mészároshoz hasonló tökös hősömet. De legalább egy Gauntot.

>!
Szukits, Szeged, 2010
308 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634970644 · Fordította: Oszlánszky Zsolt

C. S. Goto: Vihar

C. S. Goto: Vihar

Rhaman testvért, miközben a Harag Litániáját védelmezi a Káosz erőivel szemben, elnyeli a hipertér egy örvénye. A Vérhollók könyvtárosa az Iszonyat Szemében, egy kihalt planétán tér magához, s hamarosan ráébred, hogy nincs egyedül. S míg ő a holtak városának őreivel csatázik, a bajtársai elindulnak, hogy felkutassák – akkor is, ha pokol mélyére kell, hogy alászálljanak érte…

Hirdetés