ujhelyiz P értékelése


ujhelyiz P>!
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Az Ólomerdő trilógia lezárása abszolút nem okoz csalódást: az első rész szűk családi drámája után kitágult a világ, és az ott felvetett kérdések megoldása egyértelműen megtörténik. És az, ahogy Emese útján végigkövettük, az a felnőtté válásnak egy iskolaszintű elmesélése: először rácsodálkozunk a világra, utána megpróbáljuk megkeresni benne a helyünket, majd a végén viseljük korábbi hibáinkért, tévedéseinkért a felelősséget.

És az Ezüstkéz végig erről szól, hogy tettek, következmények, a hibák javításának a lehetőségeit vegyük észre és éljünk vele. Az, hogy ki a hős, az is ezen múlik – ki az, aki vállalja, hogy a világot egy jobb irányba billenti, akár a saját kárára is, vagy ki az, aki inkább a múltba vonulna vissza. És persze nem az a hős, aki meg akarja váltani a világot, aki hős akar lenni. Fejtegethetném a könyvnek ezt az aspektusát még, de inkább nem teszem, el kell olvasni.

Mindenesetre az biztos, hogy régen (ha egyáltalán bármikor) olvastam ennyire modern, ugyanakkor ennyire felnőtt újraértelmezését a magyar népmesék világának. És ez annyira jól sikerült, hogy egyszerre van a fejemben a nosztalgia, amikor a meseválogatásokat olvastam magamnak és a modern öröm, hogy egyre előrébb vagyunk. Meg persze a szomorúság, ahogy átérezzük a hőseink problémáit, és ahogy a világot közel reménytelennek látjuk, majd a katarzist a végére, hogy talán egy jobb irányba megyünk tovább.

2 hozzászólás

Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Eltört a világ, meghasadt az Üveghegy, felbolydult egész Szépország: az álom, amely évszázadokon át markában tartotta a Rengeteget, és peremén a végzetnők hegyét, elillan. Megszűnik a varázslat, amely fogságba ejtette a hegybe zárt sárkányt, és elkezdenek ébredezni az eddig alvó fák, állatok, tündérnépek – és a félelem is.

Emese mögött hosszú, súlyos döntésekkel szegélyezett út áll, de még mindig messze a vége, ráadásul egy olyan világban kell helyt állnia, ahol még a sorsszálakat fürkésző végzetnők is rettegnek a jövőtől. Ha a rendíthetetlen lány csakugyan az Ezüstkezű néven ismert hős, akkor ő lesz az, aki mindenkit megment, ám ebben senki, még ő maga sem lehet biztos. Lehet, hogy Szépország csak Rabonbánra számíthat, a tündérbirodalom régi rendje azonban olyan gyökeresen átalakul, hogy talán még a megkeseredett lovag sem tehet érte semmit.

Kleinheincz Csilla Ólomerdője 2007-es megjelenése óta a magyar fantasyirodalom klasszikusa lett, a trilógia régóta várt befejező része pedig nem egyszerűen méltó lezárás, hanem meglepetésekkel teli és szívszorító regény a hősszerepről, a sors szőtteséről és a változás áráról.

Hirdetés