Voorhees értékelése


Voorhees>!
J. Goldenlane: A Szélhámos és a Varázsló

Minden évben törekszem kortárs magyar írótól is olvasni, ebben az évben a Delta Vision üdvöskéjére, Goldman Júliára esett a választásom, és az időrendben először megjelent könyvét szúrtam ki magamnak.

Ez a könyv igazán kellemes szórakozást kínál és könnyed kikapcsolódást garantál. Műfajra talán fantasy lehet, bár még soha nem olvastam olyan fantasyt, ami az adott világ történéseivel ilyen keveset törődött volna. Ugyanis a három kisregényből összeálló történet lényegében arra fókuszál, hogyan tud a „főhős” (itt a hőst nagyon idézőjelben kell érteni) minél több pénzt kicsalni, minél több és minél vagyonosabb és befolyásosabb embert átejteni, minél több nőt felhajtani, minél többet inni és tékozolni. És a látszólag értelmetlen és következetlen cselekményből egyszer csak körvonalazódni látszik valamiféle terv, ami aztán valahogyan mégiscsak befolyásolja az eseményeket.

Nem hiszem, hogy sokáig meg fog maradni a fejemben, Argos túlságosan léhűtő, nem tudtam vele azonosulni. Kissé idegesítő és teljeséggel hihetetlen (talán már hiteltelen is) a folyamatos életben maradása. A szereplők könnyen rászedhetők és átejthetők, a nők túl könnyűek, a pénz túl gyorsan jön és megy. De hát végül is ez a fantasy lényege: elhitetni az olvasóval, hogy ez egy másik világ, ahol máshogy mennek a dolgok.

A mágiáról elenyészően keveset ír, a világról semmit sem tudunk meg. A szereplők jópofák de könnyen felejthetőek. Egyszer elment, de nem az újraolvasós fajta. Jóindulatú négy csillag, mert néha tényleg jókat nevettem.

2 hozzászólás

J. Goldenlane: A Szélhámos és a Varázsló

J. Goldenlane: A Szélhámos és a Varázsló

Ez a regény nem arról szó, hogy a főhős megmenti a világot. Ebben a regényben nem tűnnek fel elfeledett, ősi hatalmak, nem dőlnek meg ősi birodalmak, nem derül fény ősi titkokra, és ősi relikviákról sem esik szó. Na jó, egy közepesen régi mágusrendet kiirtanak, és az utolsó túlélő valóban igyekszik rávenni a hőst, hogy tegyen ez ellen. De hogy is juthatna ilyesmire ideje, amikor fényes az éjszaka, szól a zene, folyik a bor, és oly gyakorta rákacsintanak szép hölgyek, amit kis túlzással lehet úgy érteni, hogy: „te csodás férfi, szívem szerint azonnal a karjaidba omolnék, hát ma este osonj be a palotánkba, ejtsd át a férjem, tégy magadévá, és utána ráadásul még a családi ezüstöt is elviheted!” Így ez a regény főleg arról szól, hogy a főhős fut, részben széplányok után, részben becsapott kártyapartnerek elől, vagy csak úgy spontán, a túlélésért. És rendben, egye fene, csekélyke szabadidejében valóban tesz lépéseket a világ megváltására, ami úgy-ahogy sikerül is neki.

Hirdetés