FélszipókásŐsmoly  értékelése


FélszipókásŐsmoly >!
Wayne G. Hammond – Christina Scull: J. R. R. Tolkien – A Hobbit művészete

Meglepően hosszú bevezetővel indít ez a vászonborítású, keménytáblás album, melyben a szerzők elmesélik, hogyan születtek és kerültek bele A hobbit különböző külföldi kiadásaiba, illetve hogyan használták fel őket ezen albumhoz, hogy megőrizzék vagy épp kiemeljék az eredeti alkotások vonásait. @Fejes_Valentin kritikájában láthattok egy válogatást Tolkien rajzainak legkidolgozottabb változataiból: link. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a legjobb képeket közölte le a weboldalon – a többi ugyanis főképp vázlatrajz, a végleges művek köztes szakaszait ábrázolja. Ugyanakkor mégsem lenne helyes fogalmazás, mert épp ezekből a vázlatokból látható, hogy már az első ceruzavonásokkal is milyen hatásosan megjelenítette az ábrázolandó táj- vagy természeti kép lényegét. Tolkien ebben volt jó. Az emberszerű alakok megrajzolását illetően igen egyszerű, arcvonásokat, részleteket mellőző, inkább vázlatos, figurái rendre kicsinykék. Ezt tükrözik a Karácsonyi levelekben szereplő manók, de Karácsony apó és a Jegesmedve is. Legszemléletesebben a sárkány és a lovag rajzával lehetne megmutatni, mire gondolok: link (a Thror térképén link szereplő „nagy féreghez” innen kölcsönözte a sárkányt). Viszont következetesen ilyen, szóval ez egyfajta stílusnak is tekinthető. A hobbit ajtajánál felbukkanó Gandalfot is így szerepelteti – és tökéletesen elegendőnek bizonyult a mágus felismeréséhez, a jelenet hangulatának átérzéséhez. Érződik, hogy nem másolgatott vagy más műveket használt ihletforrásul, hanem belülről fakadóan és a természet közvetlen megtapasztalásával alkotott.

Továbbá számos lenyűgöző tusrajz szerepel még a kötetben, a kedvencem a svájci vihar ihlette hegyi ösvény, ami A hobbit 4. fejezetének jelenetét közvetíti egyszerű fekete egyenes és hullámos vonalakat használva a sziklás terep megjelenítésére. Színes képek közül pedig a „Bilbó ébredése a korai nap fényével” címűn ámuldoztam hosszasan (a Sasok Urát ábrázolja a 7. fejezetből, Bilbó megmenekülését követő reggelen). Ugyanakkor helyet kapott az albumban pár olyan kezdetleges rajz is, ami épp csak pár alig kivehető, halovány vonásból áll, egy-egy elképzelés első kísérletei (bár ezekhez is tudtak több soros magyarázatokat fűzni :)). A városképek (Tóváros, Hobbitfalva, a Tündekirály csarnoka) legalább olyan csodálatosak, mint a térképek (Thror térképe, a Magányos Hegy, Vadonföld). Sokszor éreztem, hogy ezek már az első vonalaknál is tudatosan kerültek a papírra, képzeletben részletesen előre megalkotott, pontos, tiszta alkotások. Tolkien világteremtő erejét hűen tükrözik.

A borító számomra egy skandináv pulcsira emlékeztet mintázatát és színvilágát tekintve is – remekül illik egy mesekönyvhöz, ugyanakkor a szimmetrikussága és egyszerűsége jelképes rétegeket is éreztet, árad belőle a hagyomány, valami ősi világban eredő, szavakkal nehezen megragadható művészi érték.

1 hozzászólás

Wayne G. Hammond – Christina Scull: J. R. R. Tolkien – A Hobbit művészete

Wayne G. Hammond – Christina Scull: J. R. R. Tolkien – A Hobbit művészete

J. R. R. Tolkien előszeretettel illusztrálta a saját szövegeit. Első regénye gazdag világát nemcsak szavakkal, hanem térképekkel és rajzokkal is megteremtette. A hobbit művészete című kötetben tíz fekete-fehér és öt színes kép kapott helyet, amelyek eredetileg a regény amerikai és angol kiadásához készültek, valamint azok a vázlatok, skiccek, amelyek megelőzték a végleges változatokat. A képeket két Tolkien-tudós, az amerikai Wayne G. Hammond és az angol Christina Scull gyűjtötte egybe és látta el magyarázatokkal

Hirdetés