CaptainV IP értékelése


CaptainV IP>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

Ugyanúgy túl fogom csillagozni, mint az elsőt, mert hiába ordítanak a gyengeségek, ha egyszer gyakorlatilag a kezemhez ragadt, annyira szerettem olvasni. Ez egy furcsa paradoxon, ami azt mutatja, hogy van élvezhető része, meg azt is, hogy a maradékért meg annyira nagyon kár.
Bizonyos tekintetben jobb, mint az előző rész, a cselekménye például nekem jobban feküdt, sok másikban pedig képes legalább azt a szintet nyújtani: manapság nekem semmi sem tud elég gyors lenni, úgyhogy a tempója kifejezetten jólesett, a politikai játszmák elbírtak volna még némi árnyalást, de jelen formájukban is követhetők, szórakoztatók és fordulatosak, valamint a lényegretörő történetvezetést is tudom értékelni, bár erről már az első kötetnél is azt mondtam, hogy talán a nyilvánvalót elég lenne kevesebbszer ismételgetni, de üsse kő. Zseniális így már nem lesz, de ez eddig egy tök jó, pihentető, tempós sztori.
Amitől kinyílik a bicska az ember zsebében, az a szereplők általában teljesen amatőr kezelése, ami nekem különösen fáj, mert az első rész után semmi mást nem szerettem volna, csak azt, hogy az író ezt rakja rendbe. A mellékszereplők mentségére fel lehet hozni, hogy legalább a történet által kijelölt szerepüket betöltötték, előrevitték, amit előre kellet vinni – még ha gyakran hülyeséget is beszéltek. A főszereplő, Zsin azonban erre sem képes: Kuang folyton olyasmiket mondat ki vele, olyan következtetésekre juttatja, amelyekkel vagy szabotálja a jelenetet, vagy teljesen ellentétesek azzal a képpel, amit festeni akar róla, vagy logikátlanul kapcsolódnak a korábban megszerzett infókhoz.
Így lesz az egyébként drámai karakterútból funkciótlan hisztéria, és így nem jön át semmilyen üzenet a katonasorsról, a gyászról, a bajtársiasságról – semmiről, amiről egyébként a regény szólt, és amit tehetett volna ennél sokkal mélyebben és cizelláltabban.
A nagyszabású, a sztori keretén belül előremutató ötletekbe kapaszkodtam, azon kevés karakterbe, akik valami izgalmasabb színt kevernek az összképbe (Ta-csi, Vajszra… hát ez ennyi), és szurkolok annak, hogy a harmadik rész, ha nem tudja kinőni a sorozat idáig elhurcolt betegségeit, akkor legalább adjon egy ütős véget a történetnek, legyen akkor az is egy „page turner”, se több, se kevesebb.


R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

Nikannak a történelem során háromszor is meg kellett küzdenie a túlélésért a véres mákháborúkban. Annak ellenére, hogy a harmadik hadjárat csak nemrég ért véget, Zsin nem tud megfeledkezni arról a kegyetlenségről, amelyet a népe megmentése érdekében követett el. Menekül a bűntudat, a szorongató ópiumfüggés és a tűz isteneként megismert bosszúálló főnix parancsai elől, aki rémes hatalommal ruházta fel.

Bár Zsin nem akar élni, meghalni sem hajlandó addig, amíg bosszút nem áll az áruló császárnőn, aki hátat fordított a hazájának, és szövetségre lépett az ellenséggel. A lány egyetlen reménye, ha belép a befolyásos Sárkány hadúr seregébe. A hadúr arra készül, hogy meghódítja Nikant, elűzi a császárnőt a trónról, és létrehoz egy új köztársaságot.

Ám sem a császárnő, sem a Sárkány hadúr nem az, akinek látszik. Zsin minél több dolognak lesz szemtanúja, annál jobban tart attól, hogy az országa iránt érzett szeretete ismét arra fogja kényszeríteni, hogy éljen a főnix gyilkos hatalmával. Mert már nincs semmi, amit Zsin ne áldozna fel az országa megmentéséért… és a bosszúért.

Hirdetés