Veronika_Szakács értékelése


Veronika_Szakács>!
S. A. Locryn: Gyufaláng

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Egy kedves barátomtól kaptam ezt a könyvet kölcsön (ezúton is köszönöm @shadowhunter1975 ígérem, hogy visszaküldöm, miután megvettem a saját példányomat!) méghozzá azzal a kommentárral, hogy ha valamit, na ezt szeretni fogom.
Covidhoz kapcsoló családi problémák miatt a szokásosnál lassabban olvastam, nagyjából 10 oldal per nap ütemben, a teljes könyv per egy este helyett, de talán most nem is bánom, mert így jobban el tudtam gondolkozni egyes részein.
Elöljáróban annyit, hogy vacillálok a 4.5 és az 5 csillag között, de valószínűleg 5-öt fogok adni, méghozzá azért, mert
– az alapötlet zseniális
– a korrajz majdnem hibátlan (egy-két tárgyi tévedéstől eltekintve, de erre majd kitérek)
– imádtam, hogy egyik szereplő sem tökéletes, sem testileg, sem lelkileg
– hiteles volt a PTSD ábrázolása
– ez végre egy olyan történet, ami nem romantizálja a háborút, hanem olyannak mutatja, amilyen
– teljesen lenyűgözött az az el nem hanyagolható részlet, hogy Tamásnak látomásai vannak, és egyébként is imádtam az egész mágikus realizmus vonalat
– tündéri a macska (és az, ahogy a két férfi imádja a macskát)
– jók a mellékszereplők
– remek az atmoszféra, látható, hallható, tapintható, szagolható MINDEN, a legapróbb részletek is
– nagyon lehet félteni a szereplőket, még a boldog jelenetekben is, mert ott fúj körülöttük a változás szele, és folyamatosan ott az a megmagyarázhatatlan bizonytalanság is, hogy bármikor történhet bármi (Tamás látomásai nélkül is baljós minden, elég csak az évszámokat nézni)
– szerettem, hogy magyar a helyszín, magyarok a szereplők, és REALISTA ÉS KORHŰ a két férfi kapcsolatának ábrázolása
Amivel gondjaim voltak
– a történelmi hitelesség néhány ponton (a leginkább zavaró a csendőrség)
– a gépelési hibák, elütések, kimaradt betűk, egyéb szerkesztési hiányosságok
– általánosságban nagyon kellett volna egy keménykezű szerkesztő a könyvnek, aki egy kicsit távolságtartóbban, de épp emiatt profin gondozza a szöveget
Ez pedig már az egyéni szociális problémám, de egy ekkora volumenű történet sokkal szebb, kifejezőbb borítót érdemelne. (Szerintem.)
Szóval a fél csillag valahol ezeken a pontokon csúszna el. De nem fogom levonni, mert a szerző bitang tehetséges, a történet tényleg zseniális, olvastatja magát. A két férfi kapcsolata gyönyörűen, lassan, hitelesen alakul. Az erotika ízléses, mégis van benne szenvedély, az érzelmi háttér is szépen épül. A tehetséges magyar írókat pedig támogatni kell.
Szóval én most szépen megrendelem a saját példányomat, ide rányomom az öt csillagot, és tovább áldom Vic nevét, amiért elküldte nekem ezt a könyvet.
Az írónak pedig további jó munkát és hasonló szép sikereket kívánok. Remélem találkozunk még (Szigorúan így nyomtatásban! Nem blogon!).

4 hozzászólás

S. A. Locryn: Gyufaláng

S. A. Locryn: Gyufaláng

Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.
1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?

Hirdetés