BBetti86  értékelése


BBetti86 >!
Jenn Lyons: Királyok Veszte

Erős kezdet, és már várom is a folytatását. Egy kellően izgalmas, ármányos és összetett világot kapunk, amelyben intrikák és csaták váltogatják egymást.
Kihrin úgy nő fel, mint egy lantos félárva fia. Fogalma sincs, milyen képességei vannak igazából, és mit rejt előle az apja. Zenésznek próbálják tanítani, ő sokkal szívesebben lopkod. Egyszer meglát egy gyilkosságot, és egy démon rászáll. Mire feleszmél, már egy palotában találja magát, mint egy elveszett herceg. Tudja, hogy nem ez a teljes igazság, a szeretteit is megölték, és még többekkel végeznének, a saját rokonai is, egy jóslat miatt, amiben Kihrin fontos szereplő lehet.
Az összetettsége egyszerre pozitívum és negatívum is. Az jó, hogy ennyire sokszínű, és még az ármányok is szinte átláthatatlanok, összetettek. Hatalmas a világa, sokféle lénnyel ás a múltban történt mitikus eseményekkel, melyek a jelenre is hatnak. Csak éppen annyi előismeretünk hiányzik, hogy gyakran fogtam a fejem, hogy most mi és miért történik. A családi viszonyokat meg éppen elég átlátni. Közben kedvet éreztem, hogy családfa rajzolásba fogjak, és akkor talán valamit értek – a testcserékről nem is beszélve! Talán kicsit több alapozással, vagy olyan családfákkal, mint Kihrin családjáé, jobb lenne a közérzetem.
Nagyon behúzott a kettős elbeszélés. A jelenből mesélnek két múltbeli idősíkot, amíg eljutunk ahhoz a ponthoz, hogy az idősíkok összeérnek. Az egyik történet ott ér véget, ahol a másik kezdődött, aminek a végpontja a jelen. Innen még vár minket egy zárás, és elég nyitott kérdés, hogy következhessen a 2. rész. Néha nem is tudtam eldönteni, hogy melyik történet fog meg jobban. De összességében a régebbi múlt kötött le jobban, ami Kihrin családjának és a hercegi családba illeszkedésének a története.
A szereplők a történet nagyságrendjéhez képest egyszerűek. Egyszerű motívumaik vannak, mint a hatalomvágy, bosszú és a szerelem. Ettől függetlenül többeket meg lehetett kedvelni. Szerencsére Kihrin is azok közt van, akiket bírtam. Ő egy okos csibész, lazább erkölcsökkel, de a pozitív oldalon. Meg tud lepni, mikor mit lép. Mellette vannak fekete-fehér karakterek, de nem baj.
Az is tetszett, hogy Lyons mert merészet húzni a végére. Nem sajnálta a szereplőket, a végére elég sok a halott. Olyan is, akiről azt hittem, marad a további részekre is.
Tetszett a kezdet is, de remélem, a folytatás még jobb lesz.


Jenn Lyons: Királyok Veszte

Jenn Lyons: Királyok Veszte

Nincs mit tenni, ha hív a végzet…

Egy dalnok inasaként Kihrin legendás tettek meséin nőtt fel. Közben tolvajként azért küzd, hogy elég pénzt gyűjtsön, és kijusson a Főváros nyomornegyedéből. Egyszer azonban rossz házat foszt ki, felfigyel rá egy démon, és az élete gyökeresen megváltozik.

Kihrin szorult helyzete magára vonja az egyik uralkodóház figyelmét, akik azt állítják, hogy ő a züllött hercegük rég elveszett fia, és maguk közé fogadják. Az ifjú, akinek az élete ezzel korántsem vesz örömteli fordulatot, belekeveredik új családja kegyetlen törekvéseinek hálójába, és hamar rájön, hogy rég elveszett hercegnek lenni egyáltalán nem olyan, mint a mesékben.

A helyzet csak tovább romlik, amikor Kihrin megszökik kincsekkel teli börtönéből. Megtudja ugyanis, hogy ő áll egy ősi, rettenetes jóslat középpontjában, és az istenektől a démonokig, a sárkányoktól a mágusokig minden oldal a saját céljai érdekében akarja felhasználni őt. Kihrin kénytelen szembesülni azzal, hogy a gyerekkorában hallott régi mesék elég sok mindenről hazudtak. Főképp arról, hogy a történet végén mindig a hős győzedelmeskedik.

De Kihrin talán nem is hős, hiszen nem az a végzete, hogy megmentse a világot. Hanem az, hogy elpusztítsa.

Hirdetés