Zsuzsi_Marta P értékelése


Zsuzsi_Marta P>!
Jókai Mór: Rab Ráby

Az egyik kedvenc kötelező olvasmányom, A kőszívű ember fiai után hosszú évek teltek el, míg ismét olvasni kezdtem az írótól. Lehet, hogy fel kell nőni hozzá, hiszen a sok latin, francia szövegrésszel tarkított írás nem teszi könnyűvé a Jókai – regények befogadhatóságát.

Nem indult ez a műve sem másként; az első fejezetekben igencsak gyakran helyettesítette a magyar szavakat latinnal, tette ezzel nehezebbé olvasását, de megérte „átvergődni” ezen a szakaszon, hiszen egy igazi remekmű bontakozott ki. Kimondottan élveztem az régies, ízes magyar nyelvezetét, a humoros csattanókat, bölcsességeket, melyből nem volt hiány a Rab Ráby-ban!

A regény a XVIII. század végén, 1783-ban indul Szentendre egyik tanácstermében. Ebben az időben még nem volt Magyarországon a jogot végzett emberek között prókátor, csak fiskális. /Mindkettő ügyvéd: a prókátor a földesúr, a fiskális a nép, az egyszerő ember érdekeit képviselte./ Ráby Mátyás törte meg a „hagyományt”, vált prókátorrá, ezért is ítélték el, vált belőle rab.

A regény monumentális, 53 hosszú fejezeten át követhetjük Ráby fordulatokban bővelkedő történetét – számomra igazán élvezetessé, sőt izgalmassá a Fruzsinka kisasszonnyal történt frigyre lépése után vált, köszönhető Jókai meseszerű, sok humorral átszőtt történetmesélésének. A raboskodás helyszíne, a cellatársak: _Karcsatáji, Kalabusz, Garabos jellemzése igazán szórakoztató fejezet.

A Spitzbub, a beszélő seregély esete viszont mélyen megindító, ez a kis madár jelentette számára az igazi társat, barátot rabsága idején, ragaszkodott hozzá, szeretni merte. Elvesztette őt. Ez a büntetés fájdalmasabb volt mindennél, ám nem tántorította el további küzdelmétől, amit becsülete visszanyeréséért folytat – ez már fontosabbá vált a szabadságánál is!

Egy újabb szép regényt olvashattam Jókaitól, és tett még bátrabbá, hogy továbbiakat is megismerjek gazdag életművéből.


Jókai Mór: Rab Ráby

Jókai Mór: Rab Ráby

„… az Üstökös-ben 1879-ben jelent megjelent a Rab Ráby. Jókai maga se tudta talán, hogy milyen közel volt itt ahhoz, hogy megírja hazája összes ezeréves küzdelmeit egy történetben, és századokra kiható remekművet alkosson, amit a Biblia mellett kellene tartani minden magyarnak. Ráby Mátyás udvari hivatalnok, József császárnak kedves embere, aki tele van az ő liberális eszméivel, s keresztül akar törni egy pörös ügyben az alkotmányos vármegye konzervatív formáin. Pest vármegye ellen támad fel a császár védpajzsa alatt, a császár akaratával és hatalmával a háta mögött, de az összeütközésben a rövidet húzza, és Pest megye börtönébe kerül. Roppant szerencsés leleménnyel van beállítva a liberalizmus harca a konzervativizmus ellen, mely minden időben egy volt, csak különböző alakot cserélt ezer éven át. A császár ki akarja szabadítani Rab Rábyt, de minden ereje megtörik a vármegye ellenállásán, a paragrafusaikba és megrögzött szokásaikba burkolózott vármegyei urak makacsságán. A megoldás éppenséggel fönséges. A császár ostrom alá veszi a megyeházát, hogy kedvencét kiszabadítsa, a vármegye bezárja a kapukat, és halálos ítéletet mond a szegény rokonszenves népapostol fejére, már mindjárt le is fejeznék, de ismét megharsan kívül a kürt, s már nem a császár, de a király nevében dörömbölnek a kapun – mire megcsikordul sarkaiban, megnyílik, s kiderül a láthatár minden vonalon, a császár visszavonja pátenseit, s a király akaratának meghódolnak a magyarok…” (Mikszáth Kálmán)