Voorhees értékelése


Voorhees>!
Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet

Egy fantasy regény színvonala – megítélésem szerint – alapvetően három fő pilléren nyugszik: ezek a történetmesélés, a világépítés és a karakterábrázolás. Abercrombie – szintén szubjektív vélemény – az első tekintetében átlagos, a másodikban inkább átlag alatti, a harmadik pillér vonatkozásában azonban messze kimagaslik a fantasy szerzők közül.

A legjobb történetmesélők a 80-as években Raymond E. Feist, David Eddings és Robert Jordan voltak. Az ő alapjaikra épít ma Robin Hobb, és a modern epikus fantasy jelenleg élő talán legnagyobb hatású alkotója, Brandon Sanderson is. Abercrombie cselekménye azonban mentes a nagyszerű fordulatoktól, teljesen lineáris, és a következő lépés kis gondolkodással előre látható. Meglepetések nincsenek. Ugyanakkor a cselekmény nem hézagos, összetett egészet alkot, rendben van a lezárás és nem maradnak elvarratlan szálak sem. A történetmesélés munkáját tehát jó iparos módjára végezte.

A világépítés kétségkívül legnagyobb hatású alakja a fantasy műfaj alapjait lerakó Tolkien, de ide sorolhatjuk Robert Jordan-t, George R. R. Martin-t, Brandon Sanderson-t vagy Brian McClellan-t is. De bátran helye lehet a felsorolásban Anthony Ryan-nek vagy Mark Lawrence-nek is. Sajnos Abercrombie nem a világépítés mestere. Egy, a műfaj hagyományaira épülő regény lezárásban valószínűleg fény derült volna arra, kik is voltak azok az elfek, mik a városaik titkai, miért történt az Istenhasadás, esetleg még életben is találtak volna egyet, aki később aztán átadhatta volna az elveszett tudást. Abercrombie-t azonban ezek a kérdések egyáltalán nem érdekelték, a Strokom-ban történő kutatásra sem pazarolt két fejezetnél többet, a kívánt zsákmányt a szereplők játszi könnyedséggel megszerezték, aztán meg is tanulták alkalmazni. A szerző ezek szerint semmi következetlenséget nem talált abban, hogy egy több ezer éve nem alkalmazott technikát pilanatok alatt elsajátítanak szereplői.

A karakterábrázolás és jellemfejlődés azonban zseniális, és ez az, ami elviszi a hátán az egész könyvet, hordja és tolja előre a cselekményt, és ami miatt az olvasó eltekint a másik két pillét csiszolatlanságától. A szerzőnek hihetetlenül jó érzéke van ahhoz, hogy szereplőit pontosan olyan helyzetbe hozza, ami elősegíti az aktuális cselekményszál kibontakozását. Elképesztően humoros hasonlatokat alkalmaz, nem egyszer harsány röhöségre bírja az olvasót. Simán megírhatná egy szituációs komédia sorozat forgatókönyvét is, egészen biztosan megállná a helyet, sőt, sikerre is vinné a sorozatot. Ugyanúgy, ahogy tette ezt könyvei esetében.

Mert félreértés ne essék, a könyveit nem a tartalmi értékük adja el, mert abból bizony nem sok van. Nincsenek magasröptű eszmefuttatások, csak belátások. De abból van bőven. Az író kiválóan érzékelteti, hogy gyilkosoknak is járhat megváltás, ha más irányba indulnak tovább.

Nagy bátorság és elképesztő tehetség kellett ahhoz, hogy trilógia mind a három kötetét külön főszereplő gárda szemszögéből írja meg. Mégis működött. A korábbi kötetek főszereplőit zseniálisan avanzsálja mellékszereplővé, és a fő karakterek mellé is olyan szereplőket rendel, akik kölcsönösen elősegítik egymás fejlődését és jellemének kibontakozását. Ez az írói technika szint egyedülálló, ennyire jól megformált karakterekkel nem emlékszem, találkoztam-e másutt. Egyebekben nem hazudtolja meg magát, a szereplői ebben a trilógiában is leginkább olyan rohadékok, mint az Első Törvény világában.

Élvezeti szempontból öt csillag, nem is lehet kérdés. Abercrombie a modern fantasy generáció egyik legnagyobb hatású alakja. Remélem, a jövőben is termékeny lesz.

1 hozzászólás

Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet

Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet

„Mint a Trónok harca egy adrenalinlöket után. Ez a regény egyetlen eszeveszett csatakiáltás.” – Daily Mail

Skara hercegnő országa és benne minden, amit szeretett, a szeme láttára lett vérré és hamuvá. A trónörökös nem menekített onnan mást, csak a szavait, amelyekből azonban – megfelelően használva – a kardnál is veszélyesebb fegyver válhat. Ügyesen kell forgatnia őket, legyőznie félelmeit és élesre köszörülni elméjét, ha vissza akarja szerezni örökségét.
Az agyafúrt Yarvi atya hosszú utat járt be, míg nyomorék rabszolgából a király minisztere lett. Sok szövetségest szerzett, de sok ellenséget is. Majd szemben találta magát a legnagyobb hadsereggel, amit a hátán hordott a föld, mióta az elfek háborúba indultak az istenek ellen. Az ellenséges erőket vezető ember pedig nem imád istent, csak magát a Halált.
Van, aki harcra és hősi halálra született, mint Tüske, a harcos és Raith, a fegyverhordozó, másoknak viszont a fényben lenne a helyük, mint a kovács Brandnek és a fafaragó Kollnak. De amikor Háború Anya kitárja acél szárnyait, az egész Szilánkos-tenger éjbe borul, és a sötét ellen néha csak sötétséggel lehet felvenni a harcot.

Hirdetés