Kizi értékelése


Kizi>!
Brian Staveley: Az utolsó halandó kötelék

Hát ez nem indult valami fényesen.
Ugrottunk az időben 9 hónapot.
Adare szinte minden előjel nélkül spoiler. A tanács már majdnem egy éve létetik, és még most is császárnak képzeli magát a drága; az egyetlen embernek, aki törődik a Birodalommal. És ezt azzal bizonyítja legjobban, hogy majdnem megöleti magát, aztán felgyújt egy elég drága termet.
Ha Adare nem gondolná azt, hogy csak ő képes bármi jót tenni a világon, és mindenki más csak azért létezik, hogy Annurnak ártson; egyszerűbb dolga lenne. Sokkal.
A Kaden és Adare közötti hiányos kommunikáció szinte 500 vagy több oldalon át tart, és ezalatt alig halad a történet. Időhúzás, szószaporítás.
Ezalatt feltűnik Valyn, vagy ami maradt belőle. Az első jelenete talán az egyik legjobb a könyvben. Az ő szála most is érdekes, bár nem sikerül sok hasznosat tenniük.
Gwenna lett az új kedvenc karakterem. Sokat fejlődött, változott.
Azért érdekes, hogy az első kötet Kettral-csapata (Valyn, Ha Lin, Gent, Laith) átrendeződött azokra a karakterekre, akikben Valyn nem bízott (Annick, Gwenna, Talal).
Sajnálom, ami a spoiler történt. Főleg a spoiler.
spoiler amúgy mi szükség volt? Szinte semmit sem tett hozzá a történethez, spoiler De nem, a drága író spoiler beletett a könyvbe több oldalnyi felesleges párbeszédet, bizonytalanságot, egy összeesküvés-elméletet.
Pyrrét hiányoltam elég rendesen. Amint feltűnt, sokkal érdekesebb lett Kaden szála. Örülök, hogy benne volt Rassambur a könyvben.
A végével nem vagyok teljesen elégedett. 3 könyv óta megy az időhúzás, erre a végén csak Kaden sorsa lesz egértelmű. Valyn és Adare jövője csak sejthető spoiler; de hogy mi történt a Kettralokkal (a szervezettel, vagy a 7 szereplővel), mi történt a shinekkel, ishienekkel, a Deréknál folyó háborúval, a köztársasággal, mi a francot kezd Adare a kentákkal off, mennyi csestriim van még a világon spoiler…. Ezekről semmi.
Ezt a könyvet az egész trilógiát meg lehetett volna írni sokkal kevesebb oldalban is.
Jó, hogy voltak benne belső monológok, olvashattuk a karakterek belső vívódásait, de valahogy ezek is el voltak nyújtva, hosszú bekezdésekben kifejtve.
És annyi túlírtság, hosszadalmas leírások, belső monológog, vakvágányok után kapunk egy befejezést, ami alig zár le valamit.
Összességében sokkal jobb volt ez a kötet, mint az előző, de nem lett kedvenc. Egy olvasásnak remek volt. Az alapötlet nagyon jó, a világfelépítés is rendben van. Ha nem lenne túlírva, rövidebb lenne, talán még a kedvenceim közé is bekerülne. Sajnálom, hogy nem így alakult.


Brian Staveley: Az utolsó halandó kötelék

Brian Staveley: Az utolsó halandó kötelék

Az Annur Birodalom és maguk az istenek is a pusztulás küszöbén állnak…

Az ősi csestriim faj visszatért, hogy bevégezze az emberiség elleni harcot; irdatlan seregek törnek a főváros felé, és mindkét oldalon varázshatalommal bíró megcsapolók próbálják eldönteni a háborút. Szeszélyes istenek járják a világot emberi alakban, saját kifürkészhetetlen céljaikat űzve.
A három császári testvér – Valyn, Adare és Kaden – pedig megérti végre, hogy még ha túl is élik a világukat fenyegető pusztulást, soha nem lesznek képesek valódi szövetséget kötni.
Brian Staveley a Csiszolatlan Trón Krónikájának lezáró kötetében egy birodalom véres végnapjain keresztül mutatja meg, mit jelent embernek lenni.

Hirdetés