ViraMors P értékelése


ViraMors P>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

– De előbb-utóbb fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy pontosan miért is harcolsz. És a bosszún kívül találnod kell valamilyen más okot is az életre.

– Ez nem a stratégiáról szól, hanem a büszkeségről.

A világunk az istenek álma.

– Ilyen, amikor az emberek dönthetnek.
Kitaj ingatta a fejét.
– Nem, ilyen, amikor megölöd az összes bátor embert, és szavazni hagyod a gyengéket.

* * *

Be nem váltott ígéretnek érzem ezt a kötetet, ami lehetett volna érdekes is, ha eszetlen fel-alá szaladgálás helyett legalább egy-két részlettel mélyebben is foglalkozik. A spoiler volt, ami igazán érdekelt volna, de azon kívül, hogy bizonyossá válik pár dolog, amit már az előző részből erősen sejteni lehetett spoiler és bekövetkezett, ami várható volt spoiler szinte végig parkolópályára került.
Mindeközben a háborút polgárháborúra cseréltük, Zsin pedig folyamatosan önellentmondásba keveredik, de észre sem veszi. Büszkén hisz benne, hogy ő nem rászedhető, ahhoz képest a főbb szereplők többsége legalább egyszer átrázza, de a többség nem áll meg egynél. Hogy ne kelljen saját döntést hoznia, parancsokra vágyik, ezért szinte az összeset megszegi. Ha valamire figyelmeztetik, hogy ne tegye, azt egész biztosan megteszi. Állítólag elszánt és célja van, de a lehetséges döntő pillanatokban csak hebeg-habog és bénázik. És ha valaki véletlenül felteszi a kérdést, hogy miért is teszi, amit éppen tesz, akkor vagy pár káromkodással felel rá, vagy gyorsan új jelenet következik.
Egyre inkább úgy érzem, hogy Zsin ritka alkalmatlan a nézőpontkarakter. Amennyire nincs képben a világgal és azzal, ami körülötte zajlik, egyre kevésbé érdemel hitelt mindaz, amit az ő szemén keresztül látunk.

Nem vagyok képzett Kína történelméből, de Kuang Wikipedia-n fellelhető életrajza alapján azt sejtem, hogy a regényt legalább részben a családja története ihlette. off Ezzel nem lenne baj, alapnak rendben lenne, ha fejetlenség és felszínesség helyett részletek és alaposság társulnának hozzá. Ebben a formában olyannak tűnik, mint Jin-csa viszonya a stratégiával: több benne a büszkeség és a bizonyíthatnék, mint bármi egyéb. Persze lehet, hogy tévedek, és nem ez volt az ihletforrás, de nekem azért összecseng a történet egyik-másik elemével.
Változatlanul kíváncsi vagyok és leszek, hogy hova szeretne kifutni a történet, de még erősebben érzem azt, amit az előző kötetnél: lehetett volna nagyon jó, de nem így.


R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

Nikannak a történelem során háromszor is meg kellett küzdenie a túlélésért a véres mákháborúkban. Annak ellenére, hogy a harmadik hadjárat csak nemrég ért véget, Zsin nem tud megfeledkezni arról a kegyetlenségről, amelyet a népe megmentése érdekében követett el. Menekül a bűntudat, a szorongató ópiumfüggés és a tűz isteneként megismert bosszúálló főnix parancsai elől, aki rémes hatalommal ruházta fel.

Bár Zsin nem akar élni, meghalni sem hajlandó addig, amíg bosszút nem áll az áruló császárnőn, aki hátat fordított a hazájának, és szövetségre lépett az ellenséggel. A lány egyetlen reménye, ha belép a befolyásos Sárkány hadúr seregébe. A hadúr arra készül, hogy meghódítja Nikant, elűzi a császárnőt a trónról, és létrehoz egy új köztársaságot.

Ám sem a császárnő, sem a Sárkány hadúr nem az, akinek látszik. Zsin minél több dolognak lesz szemtanúja, annál jobban tart attól, hogy az országa iránt érzett szeretete ismét arra fogja kényszeríteni, hogy éljen a főnix gyilkos hatalmával. Mert már nincs semmi, amit Zsin ne áldozna fel az országa megmentéséért… és a bosszúért.

Hirdetés