Jaime értékelése


Jaime>!
Wayne Chapman: Garmacor vére

Ez már jobban tetszett mint az első kötet, itt nem éreztem, hogy össze lennének csapva a történetek. Sajnos a főszál félbeszakadt, így igazából nem sokkal jutottunk közelebb a megoldáshoz annál, ahol az előző kötet végén tartottunk. A újabb nagy szerelmek itt is menetrendszerűen tűntek fel, és mindig nagyon sokat jelentettek főhősünknek. Ez már az elsőben is fárasztó volt, és ahhoz képes, hogy a két könyvben hány oldal ment el e nőkre, és hősünk velük való viszonyára, ez a rész nagyon gyenge, izzadtságszagú, és a második kötetre nevetséges lett. Ha valaki még nem olvasott Andrástól, illetve nem olvasott Magus könyveket, akkor ne a Garmacor kötetekkel kezdje el, mert szerintem tuti nem érti meg miért kedveljük egyébként sokan ezeket a könyveket.
Azért azt egy kicsit sem értettem, hogy itt a majd 100 oldalas melléklethez nem lehetett hozzácsapni a térképet, bezzeg az előző kötetben, ahol semmi utazás nem volt simán bekerült. Ez a hiány végére már nagyon bosszantó volt. Mivel a Deltánál sem hülyék dolgoznak, ezért ezt inkább figyelmetlenségnek gondolom.
Ezen felül az is kiderült a könyvből, hogy András Ponyvaregény rajongó volt:)


Wayne Chapman: Garmacor vére

Wayne Chapman: Garmacor vére

Rudrig Ves Garmacor.

Domvik katonája, a nevében vívott háborúk hőse és áldozata – a rettegett Vadkan, aki hideg vassal pusztítja mások démonait, hogy sajátjai végre megbékéljenek. Nincs otthona a koronaváros lebujain, nincs családja két csatlósán és eretnek gyóntatóján kívül… anyja parancsára mégis hazaindul, hogy kiderítse, miért kellett bátyjainak meghalniuk.

A nyomok cormasai birtoka erdeiből Shadon vihar tépázta keleti partvidékén át a hetedkor emberi kultúráinak bölcsőjébe, Ronna-gellára vezetik. Az ősi átkok sújtotta Felföldre, melynek lakói számára Godon és Krán háborúja sosem ért véget – és két ezredév után fellángolni készül megint, hogy az egész világot eleméssze.

Hirdetés