FélszipókásŐsmoly  értékelése


FélszipókásŐsmoly >!
Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya

„A tolvaj kitekintett a folyó közepén emelkedő toronyra, és azon tűnődött, a kardlopás miért mindig olyan nehéz feladat.”

Láthatóan szorosan összetartozik az első résszel, egy ott elvarratlan szálat ragad meg, ez vezet el a hősök újabb megbizatásához, amely visszahoz egy-két háttérbe tűnt érdekes szereplőt. Részletesebben bemutatásra kerül a Koronatorony c. előzményregényben megismert Colnora városa, és maga a torony is. Gyors ütemben tágul és gazdagodik Elan világa az olvasó előtt, politikai és mitológiai téren egyaránt. A Riyria egészen az emberlakta királyságok határvidékéig merészkedik, az elfek földjének szomszédságába, hogy behatoljon egy ősi és titokzatos toronyba (Avempartha), és elemeljen egy gyilkos szörny legyőzésére alkalmas varázskardot. Legalábbis az elején ez a terv. De egyetlen tolvajmeló sem zajlott még zökkenőmentesen, hiszen ettől lesz izgalmas a kalandregény. :)

Michael J. Sullivan elengedettebben mesél, bőséges leírásokkal szolgál az erre éhes olvasónak, színt és életet visz abba is, ami viszonylag lassan és eseménytelenül telne (például a messzire utazások). Mindeközben nem feledkezik meg arról, ami az első könyvben is erénye volt: hogy a mellékszereplőket is épp oly árnyaltan kidolgozza, mint a főalakokat. Az események központjául szolgáló falu lakóit már a legelső felbukkanásukkal szerethetővé tette (kedvencem a malaccal a hóna alatt gyűlésre siető fickó). És persze Theron, akinek sorscsapások formálta jellemfejlődése szerves, lényegi része a történet alakulásának. Az ő esete mutatott rá, hogy a tragikus halál és a vele járó gyász szinte mindegyik Riyria kötetben központi szerepet kap, a cselekményt előrelendítő drámai fordulat előidézője, a tetőponthoz vezető események mozgatórúgója.

Azon túl, hogy ez is egy kardlopással indul, során egész kötegnyi történetszál szövi körbe a küldetést, mind olyan fordulatokat hoz a cselekménybe, amikkel újra és újra képes volt meglepni, elkápráztatni és lelkes elismerést kivívni. Most nem is tudnék más olvasmányélményt említeni arra, amikor egy sima kardozós kalandnak indult cucc ennyiszer kiváltotta volna belőlem, hogy „na, erre nem számítottam”. Szerintem már ennél a kötetnél sikerült minőségi fejlődést elérnie, az írás sokkal gazdagabb és a feszültségfokozás csaknem az utolsó oldalakig kitart. off A helyszínek érzékletes leírásában, a szereplők összjátékában (már nem csak Hadrian és Royce vitte a hátán a regényt), a csavarok terén hatalmasat javult (egy eleve nem rossz – egyszerű, de nagyon szórakoztató – állapotból). Egyrészt nagyon világosan ábrázolta a motivációkat (amiről számos regény- és forgatókönyvíró példát vehetne manapság), olvasóként nem tartott kibogozhatatlan homályban az intrikázások kapcsán, csak elodázta a leleplezéseket. Nem álcázta kiszámíthatatlanságnak a túlbonyolítást, nem öldöste halomra a karaktereit, a szereplők közötti kapcsolatokat és a rejtélyeskedést sem tolta túl, hogy majd egy sokadik kötetben se varrja el a szálakat. Nem volt szüksége véres-mocskos-fülledt jelenetekre, hogy hatásossá tegye a történetet. Amit elindított, azt tisztességesen végig is vitte, bár hagyott azért magvakat kibontakozni a folytatásokhoz (és az előzményekhez). Végig lehetett izgulni, hogy ki éli túl és ki vész oda, sőt, azon is, hogy végül ki hol köt ki a Riyria páros sagájában.

A nyelvezettel alapvetően nem volt gondom (bár itt most alig akadtak olyan különlegességek, mint az ősi korok beszédstílusa az első részben), de sajnos volt pár fura megfogalmazás egy szakaszon spoiler.


Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya

Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A TITKOT EGY TORONY REJTI.
A SZÖRNYETEG LEGYŐZHETETLEN AKADÁLY.
A MEGOLDÁS MOST IS A KÉT TOLVAJ.

Amikor egy nincstelen fiatal nő felbéreli Royce-ot és Hadriant, hogy segítsenek megmenteni távoli falucskáját egy ismeretlen éjszakai támadó portyázásaitól, hőseink újra a varázsló Ezrahaddon bűvkörébe kerülnek. Míg Royce az ősi elftorony rejtélyét próbálja megfejteni, Hadrian megkísérli felkészíteni a falu népét a láthatatlan gyilkos ellen. Ismét egyszerű kardlopással kezdődik minden, ám szokás szerint az események sűrűjébe csöppenő kalandoraink az Elan jövőjéért folyó harc kulcsfiguráivá válnak…

Az elfek tornya a magával ragadó Riyria-krónikák második kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként is élvezhető. Az eredetileg magánkiadásban megjelent sorozatra felfigyelt egy nagy kiadó is, és az új kiadás révén az utóbbi évek legsikeresebb új fantasyjévé vált.

Hirdetés