szadrienn P értékelése


szadrienn P>!
Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Mosdatta, dajkálta a várost a kora tavaszi fény, szikrázott és ragyogott a folyó zöldje, langyosan nyúltak el a napfoltok a belváros utcáin, az épphogy csak zöld szöszös fák levélkéi közt élesen, mint megannyi kés szúrt át a nap.

Vajon Rómában vagy Budapesten járunk éppen? Szinte mindegy is, hiszen Péntek Orsolya mindkét várost szeretetteljes, minden érzékszervünket végigborzongató, finom ecsetvonásokkal megrajzolt képekbe burkolja be, hogy általuk bemutathasson két nagyon különböző női sorsot.
Róma Júlia városa, az elvágyódásé, az emigrációé, a hatvanas évek magyar valóságával megbékélni nem tudásé.
Budapest Borkáé, aki az anyaságot, a nehéz házasságot és a Kádár-kor által kínált női sorsot választja, de mivel a szerző minden könyve ikerregény, a két női főszereplőt, a két unokatestvért éppúgy elválaszthatatlan kötelék fűzi egybe, mint a ténylegesen ikerként megszülető következő lánygenerációt.
Sokféle szűnni nem akaró hiányérzet gátolja az asszonyi kiteljesedést ebben a Monarchia aranykorára sokszor hivatkozó, soknemzetiségű családban.
A háborús rettegés által megnyomorított, kötődésre képtelen anyák, egy 56-ban távozó, soha vissza nem térő apa, a továbbtanulást, művészi kiteljesedést ellehetetlenítő politikai rendszer.
A családtörténet színes, apró mozaikdarabkákból, emlékfoszlányokból épül fel, néhány gesztus, egyetlen mozdulat is kulcsszerepet kaphat az emberi kapcsolatok kusza szövevényének értelmezésében. Örömmel mártóztam meg a rengeteg érzékszervi benyomásban, fényekben, színekben, tapintásban, a sok pillanatképszerűen elkapott, színes élettöredékben.
Hiányérzetet inkább csak az hagyott bennem, hogy nem nagyon éreztem a cselekmény fő irányát, a célt, a fókuszt, ami összetartó erőként működhetett volna egy négyszáz oldalas regényben, inkább csak sodródtam a gyönyörű mondatok tengerében, ahogy ezekre a női sorsokra is a parttalan, reménytelen sodródás a jellemző, anélkül, hogy a szereplők életük alakítását valaha is bátran a kezükbe vennék, összhangban az egyéni szabadságot erősen korlátozó történelmi korszakkal.
Hóesés Rómában, élet a panelrengetegben Budapesten, külső és belső gátak szorításában, fájón, de a női összetartozás erejébe kapaszkodva.

2 hozzászólás

Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Isten hozott, olvasó!
Ezzel a kötettel – megint először – beléphetsz Péntek Orsolya regényvilágának határolt végtelenjébe. Az Andalúz lányaival (2014) elkezdett és a Dorka könyvével (2017) folytatódó trilógia zárókövének is nevezhetném, de az eltűnt idő csak Közép-Európa negyedik dimenziója, egyetlen horvát, olasz, német, magyar vezetékneveket hajtó, ágas-bogas családfa befejezhetetlenül privát történelmeként éled újra és újra a szerző bölcsen érzéki, fekete epével (melaine chole) átitatott prózájában. „Semmi, ami él, nem lehet valakié” – így szól a regény kulcsmondata. De minden élő erre törekszik a haláláig, sejteti a szerző kimondatlanul. Ahány név, annyi regény. A régi mellékszereplők főhőssé lesznek, az elbeszélés szelleme a könyv lenyűgözően pimasz zárlatában – csak semmi lapozás! – minden kötöttségtől megszabadulva várja újjászületését.
Ahoy, olvasó! A jó regény ritka, mint a hóesés Rómában – éppen ideje, hogy elveszítsd magad benne. (Németh Gábor)

Hirdetés