Tarja_Kauppinen IMP értékelése


Tarja_Kauppinen IMP>!
Popper Péter: 666 – A sátán a XXI. században

Popper Péter: 666 – A sátán a XXI. században Modern ezoterikus tanítások a gonoszról és a sötét szurdokáról

A Sátán, nevezzük akárhogy, napjainkban is jelen van, csak a megjelenési formái haladnak a korral. Ennek felismeréséhez nem szükséges semmiféle vallás követőjének lenni, sőt, még a Sátán megnevezést is elngedhetjük, mert nem arról a maroknyi sátánista egyházról van itt szó, amelyek világszerte magukhoz vonzzák azokat, akik szerint élő állatok szívét orgiák keretében feláldozni jópofa elfoglaltság. A Sátán, a gonosz, a XX. században jobbára erőszakszervezetek képében jelent meg, aminek megvolt az az „előnye”, hogy könnyű volt felismerni a követőit (uniformis, önkényuralmi jelképek stb., + ugyebár nem is tettek túl sok erőfeszítést tevékenységük sátáni voltának leplezésére). Azóta ezt a Sátán meghaladta, és továbbfejlődvén felismerte azt, hogy többet érhet el azzal, ha belülről, és több ponton támad, kevésbé nyilvánvalóan, inkább rejtve, loppal. Napjainkban a Sátán nem elsősorban úgy tör hát az emberiség ellen, hogy légiókba tömöríti az erre fogékonyakat (bár ezt a módszert sem engedte még el teljesen), sokkal inkább úgy, hogy számtalan rafinált, kevésbé feltűnő módszere (függőséget okozó szerek, pornográfia, szexuális szabadosság egyre elfogadottabbá válása stb.) által meghülyíti a népet.

Teljesen ambivalens olvasmány. Egyes fejezeteinél ingerenciám volt 4,5 csillagot adni, másoknál a fél és az egy között remegett az ujjam. Számos aspektusból vizsgálja az emberiség sátánképének alakulását az irodalomban a történelmi időktől napjainkig, és míg helyenként felcsillan egy-egy fontos felismerés, bőséggel akadnak hajmeresztő tévtanok, illetőleg olyan részek is, amelyek bajosan hiszem, hogy bárkinek is hasznosnak lehetnek. (Van egy komplett fejezet például arról, hogy megidézhető-e a Sátán, melyben több klasszikus irodalmi példát is felhoz a Sátán megidézésével kapcsolatban. Szívből remélem, hogy a sátánidézésre irányuló tényleges próbálkozásai senkinek sem mutatnak túl az általános iskolai osztálykiránduláson elkövetett asztaltáncoltatásoknál, és bár az irodalmi példák akár még érdekesek is lehetnek, ez a fejezet speciel a sátánizmus iránt kulturális érdeklődést mutatókon kívül nem hiszem, hogy bárkinek is túl sokat adhatna.) Van viszont egy fejezet például a New Age-ről is, ami kimondottan informatív. Eddig csak érintőlegesen ismertem ennek a mozgalomnak a dogmatikáját, ez a pár oldalas, velős bemutatás remekül rávilágított a motivációikra. Bár itt is akadnak azért nem gyengén konteó-szagú felvetések, amikre az ember csak a fejét csóválja, hogy a fene tudja.

Visszatérve a tévtanokra: a történelmi egyházak bármelyikének tanaihoz sziklaszilárdan ragaszkodók számára kimondottan ellenjavallt olvasmány, a szakrális művek szépirodalmi példákkal történő vegyítése pedig azért sem feltétlenül nyerő ötlet, mert noha az utóbbiak között akadhatnak ugyan inspirált alkotások, alapvetően azért nem tartjuk isteni ihletettségűnek például a Faustot vagy A Mester és Margaritát még akkor sem, ha az irodalmi értékük kétségtelen. Engem a legkevésbé sem lehetne szakrális szempontból szűk látókörűnek titulálni, így alapvetően azt vallom, hogy a világ minden táján akad bölcsesség, inspiráció, isteni szikra, és hogy az alapfogalmaknak gyakran csak a megnevezése különbözik. Ugyanakkor teljes tévtan a különböző főördögök tételes felsorolása és jellemzése, mert Ahriman például a kereszténység Luciferjének megfelelője a zoroasztrizmusban (lásd még: Ardáj Víráz könyve, a zoroasztrizmus egyik szentírása), az pedig, hogy Lucifer az intellektusban nem fejt ki hatást, konkrétan nem igaz, hiszen ő maga is írja máshol, hogy Lucifer intelligens, ő a Fényhozó, Lucifer egyik fő jellemvonása épp az intelligens érvelés képessége. Argh… lefárasztott ez a könyv, pedig a legkomolyabban mondom, hogy vannak benne hasznos és jó gondolatok is, melyeket alkalomadtán ki is idézek majd. Ezek miatt nem is szeretném lehúzni, mert nem teljes sületlenség, csak sok benne a tévtan, a sehová sem vezető okoskodás, illetőleg a teljesen haszontalan információ.

A leghasznosabb része kétségkívül az, amiben arról ír, amit a cím ígér: hogy miként van jelen a Sátán napjainkban. Életem legmegrázóbb olvasmányában (Zoltán Gábor: Orgia) van az a rész, amikor (a spoiler alatt a nyugalom megzavarására alkalmas tartalom) spoiler
Hát ez a modern Sátán, ez a fásultság, amivel ember úgy oltja ki, teszi tönkre nála semmivel sem különb embertársa életét, hogy közben meg sem fordul a fejében, hogy amit tesz, az bármilyen szempontból kifogásolható volna. Megteszi, mert ezért fizetik, vagy mert ezt pillanatnyilag szórakoztatónak találja. Az említett könyv számos, a valóságban gyökeredző példát említ arra is, amikor emberek pusztán szórakozásból ölik, sebesítik, kínozzák meg kegyetlenül embertársaikat. De nem kell ilyen messzire mennünk, pár éve volt egy eset, amikor Battonyán egy család puszta szórakozásból spoiler. És még sorolhatnánk a példákat napestig, Sátán volt, van és lesz, függetlenül attól, hogy minek hívjuk.
Ezek a Sátán kirívó megnyilvánulásai, de jelen van a mindennapokban is. Amikor úgy teszünk vagy mondunk valamit, hogy bele sem gondolunk, hogy a másikra nézve annak milyen következménye lesz. Vagy amikor, ne adj' Isten, szándékos rosszindulatból ártunk másnak, jobbára szóval, mert, felteszem, hogy tettleg azért nem szoktunk.
Ezeket a fontos, életszerű dolgokat A Sátán hétköznapjai című fejezet tárgyalja, melyet valóban érdemes lehet elolvasni, ha nem is végig. Mert a Sátán jelen van a szerelemben, a munka világában, a szerzés, a birtoklás világában különösképp. Ott van a mindennapokban apróbb-nagyobb rosszindulatú, önző megnyilvánulások formájában, amikor egyszerűen csak nem vagyunk tekintettel másokra, vagy hagyjuk, hogy a saját érdekeinkhez való ragaszkodás minden mást háttérbe szorítson. Azért hoztam ki ezt a könyvet a könyvtárból, mert azt hittem, hogy erről fog szólni, ehhez képest több, mint a fele ködös halandzsa és maszlag, nincs rá jobb szó. A szervezett, egyházak szintjén működő sátánizmusról szóló fejezet megint érdemes lehet az olvasásra, lényege, hogy jobbára azok válnak sátánistává, akiket ennek az „álvallásnak” a külsőségei (szadizmus, szexuális szabadosságra buzdítás stb.) vonzanak, illetőleg akik nyíltan szembefordulnak a judeo-keresztény morállal, és úgy gondolják, hogy csalni, lopni, hazudni ésatöbbi hű de menő.

Magyarán szólva a Sátán alapjáraton úgy támad, hogy aláássa, eltompítja az erkölcsi érzékünket, szóval ne sétáljunk bele a csapdáiba, még a legkisebbekbe sem, hanem inkább szeressük felebarátainkat, mint enmagunkat. Nem mondom, hogy ajánlom ezt a könyvet, mert igazából nem, Böjte atya szintén ma befejezett kötetét viszont ajánlani fogom, ennek meg előnye még a terjedelme is, valóban ennyi idő alatt olvastam ki a strandon. Alapjában véve tele van olyan fejtegetésekkel, hogy a fülünk kettéáll, de mondom, tartalmaz értelmet is, úgyhogy igazából csak a címe nem stimmel, mert csak egy kis része szól a Sátán működéséről napjainkban.

13 hozzászólás

Popper Péter: 666 – A sátán a XXI. században

Popper Péter: 666 – A sátán a XXI. században

A világban gonosz erők is működnek. Ezt a gonoszt nevezték el ördögnek, a racionálisan gondolkodók csak szimbolikusan, a hívő lelkek pedig személyes szellemi energiaként. A valláspszichológus szerző követi az ördög jelentkezését a Bibliában. Bemutatja a napkeleti kultúrák különböző ördög-figuráit, a forró és hideg sátánt, az akarat és az öncélú kín okozás ördögét. Elmondja, hogy ez a sötét erő miként tevékenykedik a politikában, a szerelemben és a gazdaságban. Kitér a New Age harcára a vallási és nemzeti elkülönülés ellen, a sátános álvallásokra és az emberiség jövőjére a világosság és a sötétség harca szempontjából. Mindebben sok az élettapasztalat, a filozófia, a humor, a kétely.

Hirdetés